Századok – 1999

Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125

PHILIPPE DE COMMYNES, A „FRANCIA MACHIAVELLI" 143 DOKUMENTUM Philippe de Commynes: Mémoires, (Dufournet-kiadás, pp. 526-527.) ,,(...)Uralkodott még a mi korunkban két jeles és bölcs fejedelem, Magyarország királya, Mátyás és Mehemet Ottoman, a törökök császára. A szóban forgó Mátyás király egy igen nemes lovagnak volt a fia, akit Fehér Lovagnak neveztek és Valachiából származott; ez egyszerű nemesember volt, de módfelett erényes és nagyeszű férfiú, aki hosszú időn át kormányozta a Magyar Királyságot, és számtalanszor aratott győzelmet a törökök felett, akik azóta éltek e királyság szomszédságában, amióta a Görögországhoz, Szlavóniához és Boszniához tartozó területeket galádul elragadták. Nem sokkal az ő halálát követően férfikorba serdült László (Lancelot) király, akinek uralma alá e királyság Csehországgal és Lengyelországgal együtt tartozott. Mint mondják, őt egyesek arra biztatták, hogy a Fehér Lovag két fiát fogassa el, mert apjuk túlságosan nagy hatalmat és birtokot gyűjtött össze az országban a király kiskorúsága idején, és mivel félő volt, hogy fiai (akik pedig jóravaló emberek voltak) hasonló útra lépnek. A rábeszélés hatására László király úgy döntött, hogy mindkettőjüket fogják el, amit meg is cselekedtek. Az elsőszülöttet legott meg is ölette, a másodszülöttet, Mátyást pedig Budán, Magyarország fővárosában vetették tömlöcbe. Nem tartott azonban soká ez a helyzet; s talán azért, mert a Mi Urunknak kedvére voltak az atyja által tett hajdani szolgálatok, röviddel azután László királyt megmérgezte a csehországi Prága városában egy előkelő hölgy (a fivérével magam is személyesen találkoztam), akivel kölcsönösen szerették egymást, de a hölgy szörnyű nagy bánatba esett, mert László király Franciaországból készült házasodni, és Hetedik Károly király leányát óhajtotta nőül venni, azt, akit most de Viane hercegnőnek hívnak (ez a szándéka pedig ellentétben állott azzal az ígéretével, melyet az illető hölgynek már korábban tett). Egy kádban mérgezte meg kedvese a királyt úgy, hogy egy almát vágott föl neki, s a mérget pedig a kés nyelébe rejtette. László király halálát követően, késedelem nélkül, királyválasztásra gyűltek össze Magyarország bárói Budán, amint ez szokásuk és kiváltságuk is volt oly esetben, ha királyuk gyermektelenül halt meg. Nagy gyűlölség és megosztottság uralkodott közöttük a királyi méltóság betöltése tekintetében. Ekkor vonult be a városba a már említett Fehér Lovag özvegye, Mátyás szülőanyja, igen erős kísérettel, mert gazdag úrhölgy volt, és a féije után nagy összegű készpénzzel is rendelkezett. Ezáltal képes volt hamaijában nagyszámú fegyveres kiállítására, s bizonyos vagyok abban, hogy a bárók között és a városban is talált magának híveket, tekintettel arra a bizalomra és tekintélyre, melyet féije ura annak idején szerte a királyságban maga is élvezett. Egyenesen a tömlöchöz vonult tehát, és kiszabadította onnan a fiát. A bárók és a prelátusok egy része, akik az új király megválasztása céljából gyűltek ott össze, rettegésükben elmenekültek. A többiek Mátyást tették királlyá, aki ezután nagyobb bőségben és dicsőségben uralkodott, mint bárki, és minden tekintetben nagyobb tisztelet övezte, mint hosszú idő óta bármely más uralkodót. Korának egyik legvitézebb