Századok – 1999

Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125

144 CSERNUS SÁNDOR férfia volt, s nagy csatákban győzedelmeskedett a török felett. Uralkodása idején országa veszteséget semmiben nem szenvedett; sőt, annak területét mind Csehország irányában (melynek nagyobb részét uralma alá is hajtotta), mind pedig Szlavónia és Valachia felé, ahonnan származott, alaposan megnövelte. A német oldalon elragadta Frigyes császártól (aki ma is él) Ausztria nagyobbik részét, s birtokolta is egészen haláláig, mely Bécsben, Ausztria fővárosában következett be ezer-négyszáz-kilencven-egyben. Olyan király volt ő, aki ügyeit nagy elővigyázattal, bölcsességgel intézte háborúban és békeidőben egyaránt. Elete utolsó szakaszában azonban, amikor már végre ellensége, akitől tartania kellett volna, többé nem találtatott, szerfölött pompakedvelő lett, és káprázatos udvartartást hozott létre; nagy értékű ingóságokat, ékszereket, edényeket halmozván össze háza ékesítésére. Minden őtőle, vagy az ő parancsától függött. Környezetében rettegést keltett, mert a kegyetlenség szelleme szállta meg; majd súlyos és gyógyíthatatlan betegségbe esett, mely aztán elég fiatalon (megközelítően huszonnyolc éves lehetett) elragadta őt. Elete során mindvégig csak a fáradság és a dolog jutott néki osztályrészül; s ebből bizony mérhetetlenül több is, mint amennyi örömben része lehetett (...)." (Ford.: Csernus Sándor)