Századok – 1999
Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125
142 CSERNUS SÁNDOR érdeklődést, s minden bizonnyal növelhették Commynes művének és gondolatrendszerének magyarországi presztízsét.48 Commynes Emlékiratai, melyek — mint láttuk — nem egyszer a gyakorlati „politikai bölcsesség kézikönyveként" szolgálták az újkori Európa fejedelmeit, gondolatiságukban valóban igen közel állnak Machiavellihez: számos hasonló értelmezés tapasztalható náluk a Fortunának, Istennek, a Gondviselésnek a politikai cselekvésre, illetve a történelemre gyakorolt hatását illetően, valamint a követendő fejedelem-modell megrajzolásában. Mint ismeretes, Machiavelli művének (illetve a „machiavellisztikus" elvek) magyarországi terjedésének, az általa követendőnek tartott kormányzati módszerek honi alkalmazásának komoly irodalma van, mely a „Fejedelem" magyarországi „inkarnációjaként" mindenekelőtt Bethlen Gábort jelöli meg. A szakirodalomnak ez a rokonitása azonban alapvetően nem a konkrét, szöveg- és adatszerű egyezésekre alapozódik, hanem mindenekelőtt a különböző alapelvek hasonló értelmezésére támaszkodik.4 9 Ilyen összefüggésben talán legalábbis elgondolkodtató lehet, hogy amikor a 16-18. századi könyvtárakat bemutató Adattárak tanúsága szerint a Machiavelli-művek — a „Titus Livius" és a „Fejedelem" — együttes elteijedtsége nem haladta meg a vele hasonló szellemiséget tükröző Comminaeus-ét, (sőt, alatta marad annak), a szakirodalom csak Machiavelli hatásának erős elteijedését tekinti igazoltnak, miközben Commynes művének semmiféle hatását nem jegyzi. Mindez legalábbis további vizsgálódásra ösztönöz. A fentiek alapján mindenesetre úgy véljük, hogy mindenképpen érdemes további, részletes összehasonlító vizsgálat alá vetni a 16-18. századi magyar történetírás és politikai gondolkodás Commynes Emlékirataival (is) kapcsolatba hozható elemeit. Ugyanakkor a kutatások jelenlegi állása alapján — legalábbis munkahipotézisként — talán feltételezhető, hogy nem a kora újkori, Commynes gondolatvilágától korántsem idegen problémákkal küzdő, megosztott Magyarország az egyetlen olyan régiója Európának, ahol a magyar könyvtárakban adatszerűen is jelenlévő Cominaeus-mű a történelem és a politika tanulmányozóira, íróira illetve gyakorlóira semmiféle hatást nem gyakorolt. Sőt, a már rendelkezésünkre álló információk alapján talán megkockáztatható az a feltevés is, hogy a hazai történetírásban „Machiavelli-hatásként" regisztrált elvek jelenléte a 16-17. századi Magyarországon valójában nem Machiavelli, hanem Commynes eszmerendszerének kisugárzásai, mint ahogy az sem elképzelhetetlen, hogy a Fejedelem és az Emlékiratok egyszerre hatottak egy irántuk fogékony közegben. Ennek a feltételezett hatásnak a mélységét és rétegeit azonban megnyugtatóan csak további vizsgálatok deríthetik ki. 48 Bartoniek E.: Fejezetek a XVI-XVII. századi magyarországi történetírás történetéből, Kézirat, Budapest, 1975., 339-340, 360-361, 394-395, 397 (Commynes)., 394, 453, 484 (Lipsius)., 64, 70, 105, 109, 140, 210, 213 (Melanchton)., 140-142, 237, 318, 350 (Sleidan). 49 Itt csupán a kérdéskör kiterjedt irodalmának szintéziseként készült összefoglalás megállapításaira utalunk, Magyarország története 1526-1636, 3/1-2., Főszerk. Pach Zs. P, Szerk. R: Várkonyi Α., II. rész Első fej. (Makkai L.), Bp. 1985., 801-812., ill. A magyar irodalom története, I., Szerk. Klaniczay T., Bp. 1975., 418., Bartoniek Emma a 16-17. századi magyar történetírás tablóját felrajzolva többször beszél Machiavelli feltételezett magyarországi hatásáról. Ráadásul megjegyzései inkább kétkedést fejeznek ki, s hivatkozásai nem konkrét bizonyítékokra támaszkodnak, amikor Machiavelli (vagy a „machiavellista elvek") magyar történetírásban, illetve politikai gondolkodásban való megjelenését említi. Bartoniek, im., 43, 315, 324, 332, 403, 434, 436, 469, 477.
