Századok – 1999
Közlemények - Csernus Sándor: A reneszánsz fejedelemtükrök forrásvidékén: Philippe de Commynes; a „francia Machiavelli” I/125
PHILIPPE DE COMMYNES, A „FRANCIA MACHIAVELLI" 141 Mindenekelőtt figyelembe kell vennünk azt az ismert körülményt, hogy Commynes Emlékiratai a 16-ik századi első megjelenéstől kezdődően több nyelven, több kiadásban és a legkülönfélébb, de Magyarországon is nagy befolyású személyiségek (Lipsius, Melanchton) által váltak (válhattak) széleskörűen ismertté. Noha a 17. századra kevés olyan jelentős nyelv akadt Európában, melyre ne fordították volna le Commynes Emlékiratait, úgy tűnik, Magyarországon mindenekelőtt a Johannes Sleidanus-féle, 1545-ben készült latin fordítás jelenlétének vannak jól azonosítható nyomai.46 A 16-18. századi könyvtárak anyagát feldolgozó adattárak azt mutatják, hogy a Sleidanus-változat (tehát Commynes Frossardus-sal, vagy anélkül) több helyen megtalálható: így a Zsámboki-könyvtárban (586n°), a Debreceni Református Kollégium könyvtárában (1706, 830n°), Gosztonyi Pál könyvtárában (1616, 81n°), Bocatius Jánosnál (1606, 14n°), a Dernschwam-hagyatékban.4 7 Tudjuk továbbá, hogy Pázmány Péter Cominaeus művét ajánlotta mintaként Istvánflynak, s hogy több konkrét hivatkozás is történik a 16-17. századi történetírásunkkal összefüggésben Comminaeus művére. így Bartonieîv Emma a 16-17. sz.-i hazai történetírásról készített igen hasznos, átfogó leírásában több alkalommal utal Philippe de Commynes-ra (tévesen jelölve meg elsőként egy 1546-os párizsi francia nyelvű kiadást), és idézi Pázmányt, aki rendkívül elismerően szól a Commynes-féle új típusú történetírásról, amikor, mint történetírót, követendő példaként állítja Istvánfíy elé (Bartoniek idézi Pázmány Istvánffyhoz írott levelét), s szóba hozza Commynes-t a Révay Péter munkásságáról írott résznél is, miközben némi meglepődést mutat, hogy vajon Révay miért pont Commynes-ra hivatkozik V. László halálának leírásakor, és valószínűleg a Commynes-szövegek magyarországi kutatottságának illetve ismeretének hiánya miatt, nem hozza összefüggésbe az angol parlamenti formát legmegfelelőbbnek tartó Commynes-leírást és Révay hasonló szellemű megjegyzéseit sem). Ezek a megjegyzések kétségtelenül a francia történetíró és politikai gondolkodó konkrét magyarországi hatását jelzik, ugyanakkor viszont a 16-17. századi szövegeknek a Commynes-ról közismerten nagy véleménnyel lévő Melanchtonra, Lipsiusra és a fordító Sleidanusra való gyakori hivatkozásai áttételesen szintén felkelthették iránta az 46 Johannes Sleidanus németalföldi kötődésű (iskoláit is részben Liège-ben végezte), Franciaországban 1544-ig élt, I. Ferenc környezetében teljesített diplomáciai szolgálatot, ami azt jelenti, hogy Commynes Emlékiratainak három francia kiadását „érte meg" Franciaországban, és láthatta a mű sikerét is, melynek fontosságát és gyakorlati hasznát mint történész és mint diplomata egyaránt jól felmérhette. Életrajzának összefoglalását az Allgemeine Deutsche Biographie, (SzeA.-.Liliencron, R. v. és Wegele, F. v.) alapján bemutatja és Sleidanus magyarországi hatására további pontosításokat ad Keveházi K.-Monok I.: Egy Sleidanus-kötet története. Adalék Lőcse művelődéstörténetéhez és a tizen-ötéves háború eseményeihez, in „Acta Univ. Szeg. Acta Hist. Litterarum Hungaricarum", T. XXV, 1988., 151-163. 47 Az „Adattár" egyre újabb köteteinek megjelenése mind pontosabb áttekintést ad a Commynes-művek magyarországi elterjedtségéről. A teljesség igénye nélkül, Commynes-nel kapcsolatban az alábbi hivatkozásokat találhatjuk: „Ein buch in sedecimo intituliert Duo Gallicarum rerum scriptores Frossardus et Cominaeus", valamint „Philipppi Comminei Equitis de Carolo octavo Galliae Rege", Magyarországi magánkönyvtárak I.., 1533-1657, in. „Adattár a XVI-XVIII. sz.-i szellemi mozgalmak történetéhez", 13/1.", Szerk.: Keserii Β. (a továbbiakban „Adattár..."), Szeged, 1992., 84, 103., Magyarországi magánkönyvtárak II., 1588-1721., in „Adattár...", 13/2., Szeged, 1992., 14, 50, 169., A Dernschwam-könyvtár. Egy magyarországi humanista könyvjegyzéke, „Adattár..." 12., Szeged, 1984., referenciák a 161, 233, 246. A szerző nevének megjelölése nélkül „De rebus gestis Ludovici Regis Galliarum undecim", A magyar könyvkultúra múltjából. Iványi Béla cikkei és anyaggyűjtése, ,Adattár..." 11., Szeged, 1983., 307.
