Századok – 1999

Történeti irodalom - Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára (Ism.: Szabó A. Ferenc) VI/1369

TÖRTÉNETI IRODALOM 1371 telepítettek kiváltságos nyugati vagy keleti népelemet. (Megtették viszont ezt a Habsburgok a török kiűzése után, a szerb határőrkerületek létrehozásával. Elhintvén ezzel a nemzeti-vallási szembenállás később tragikus következményekkel járó magvait.) Ivan Erceg a Frangepán-féle összeesküvés nyomán lefoglalt Zrínyi-Frangepán nagybirtok gazdasági helyzetének alakulásával foglalkozik. Az osztrák kézben lévő központi szervek elsősorban az adóprés eszközével kifosztották a birtokok lakosságát, aminek következtében félelem és bizonytalanság vett erőt rajtuk. A szerb Vasilije Krestic terjedelmes írásban foglalja össze a magyarországi szerbek érdekvédelmi szervezeteinek kialakulását az 1848-49-es forradalom előestéjén, majd az abszolutizmus és a dualizmus korában. Megállapítja a szerző, hogy a szerbeknek Pesten és Újvidéken jelentős gazdasági és szellemi központot sikerült létrehozniuk. Ezek irányításával valósult meg a szokatlanul erős és öntudatos érdekvédelem megszervezése, amely során vállalták a szerbek mind Horvátországban, mind Magyarországon a legkeményebb, akár fegyveres fellépést is vélt vagy valóságos érdekeik védelmében. Ez nemcsak a magyar forradalom idején volt tapasztalható, hanem 1867 után is. „A magyarországi, horvátországi és szlavóniai szerbekbe mélyen beleívódott a dualizmusellenes, államjogi küzdelem szelleme és az a szándék, hogy kiépítsék a lehető legszélesebb körű egyházi és iskolai autonómiát, amely idővel politikai tartalmú autonómiává is kinőhette magát." (195. old.) — állapítja meg a szerző. Amíg tehát a horvátok érdekvédelme területi alapú volt, addig a szerbeké kulturális és gazdasági, nem rendelkezvén összefüggő és többségi települési területtel. Ez azonban nem gátolta őket abban, hogy megfogalmazzák a területi különválás igényét is. Köztudott, hogy az ún. Vajdaság közigazgatási kiszakításának igénye, egy olyan területen, ahol a szerbség csak a lakosság egyharmadát alkotta, vezetett el az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alatti kíméletlen szerb-magyar összecsapáshoz. A fanatikusan folytatott érdekvédelem, folyamatos túlkövetelésekkel alátámasztva, történelmi léptékkel mérve, eredményesnek bizonyult. Szerb részről először a reformkorban eltervezett „Vajdaság" túlnyomó része, Jugoszlávia szétesése után is szerb fennhatóság alatt áll és a meg-megújuló betelepítés és etnikai tisztogatás nyomán ma már túlnyomórészt szerb nemzetiségű. Mirjana Gross a horvátországi polgárság kialakulását tekinti át az 1848 utáni évtizedekben. A szerző a kérdéskör avatott kutatója, jól ismeri az egész kelet-közép-európai polgárosodást a 19. században. A hasonló vonások mellett (paraszti polgárosodás, késői urbanizáció, értelmiség szerepe) regisztrálja az eltéréseket is. A horvát térségben a tárgyalt korszakban még igen nagy különbségek találhatók a dalmát, az isztriai, a szlavón és a tulajdonképpeni horvát területek polgárosodása terén. Zágráb ekkor még nem emelkedik ki a többi mezőváros közül, de iparosai és kereskedői magasabb aránya már megteremti a feltételét a város későbbi, csak Budapestéhez hasonlítható gyors demográfiai növekedésének. Bár a kötet 36 írása nem reprezentálhatja az egész magyar történész társadalmat, hiszen jeleztük, hogy elsősorban az ünnepelt tanítványai és a vele rokon témákon dolgozók jelentkeztek benne műveikkel, arra azért következtethetünk, hogy mely irányok erősödtek meg az utóbbi években a magyar történetírásban. Úgy tapasztaljuk, hogy a kilencvenes években gyarapodott azoknak a kutatóknak a száma, akik, minden ellenkező irányban ható érdekeltség ellenére klasszikus történelmi témákon dolgoznak, olyan időhatárok közötti kérdéseket vizsgálva, amelyek mindenképpen távol esnek a napi politikai kérdésektől. Kötetünkben is nagy számban találhatók 17., 18. és különösen 19. századi témák. Ezek művelése csak hosszú előkészület, alapos forrás- és nyelvismeret birtokában lehet eredményes. A sok befektetés kezdetben csak kevés eredményt hoz. Nagyon helyesen tették a kötet összeállítói, hogy a műveknek ebből a köréből több műhelymunkának is teret adtak. A több évszázados számadások, terméseredmények közzététele tovább gyarapítja ismereteinket az elmúlt századokról, s alkalmas a kor fő problémáinak új színben való feltüntetésére. Kiemelkedőek a kötetben a dualizmus korával foglalkozó résztanulmányok. Bizonyítják, hogy nem csillapul hazánkban a kettős monarchia iránti érdeklődés. Izgalmasak a közlekedési rendszer, mindenekelőtt a vasúti hálózat forradalmi gyorsaságú kiépítéséről szóló írások. Kaposi Zoltán nemzetközi kitekintést végzett el, amikor az angliai közlekedési rendszer gyökeres átalakulását vizsgálta 1750 és 1850 között. Majdán László az erdélyi vasútépítések fontosságára mutat rá, megállapítván már írása címében, hogy ezek a modernizáció előfeltételét teremtették meg ebben a régióban. Az utókor olvasója a közben továbbgördült történelmi idő hozta változások ismeretében fontos következtetések levonását végezheti el. Az erdélyi vasúthálózat kiépítése során például a nemzeti szempontot teljesen háttérbe szorította a gazdaságföldrajzi tényező. A korabeli nacionalista frazeológiával, s a történelmi Magyarországnak még napjainkban is sokszor tulajdonított „nemzeti öncélúság" vádjával szemben a vasutak utoljára épültek ki a ma-