Századok – 1999

Történeti irodalom - Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára (Ism.: Szabó A. Ferenc) VI/1369

1372 TÖRTÉNETI IRODALOM gyarlakta Székelyföldön. Szavakban az ország vezetői gyakran foglalkoztak e terület felemelésének fontosságával, de a gyakorlatban az ipartelepítésre alkalmasabb, ásványi kincsekkel, s bizonyos polgári hagyományokkal már rendelkező dél-erdélyi területeket fejlesztették. A városiasodás kérdése foglalkoztatta Hanák Pétert és Egyed Ákost tanulmánya megírásakor. Hanák régi témájához, az asszimilációhoz nyúlt vissza. Összefoglalása akár ezirányú munkássága tömör szintézisének is tekinthető. Megismétli más tanulmányaiban kifejtett gondolatait arról, hogy az asszimiláció kérdése nem egyszerűsíthető le néhány motívumra, különösen nem az erőszakos nemzetiségi politikára. Komplex, sokeredőjü és sokirányú folyamatrendszer, amelyben a gazdasági-politikai érdekeltség, a társadalomszociológiai, sőt a társadalompszichológiai tényezők is fontos szerepet játszanak. Figyelmeztet arra, hogy az asszimiláció mértékét eltúlozni sem szabad. Nagyságának megállapítása, hatásmechanizmusa csak más kérdések vizsgálatával együttesen lehetséges. Különösen sokat foglalkoztatja ma is a magyar és a szlovák közvéjeményt a dualizmus korabeli szlovákság nagyarányú elmagyarosodása. Hanák szerint ebben a döntő elem a spontán, gazdasági folyamat volt, kiegészülve a szlovákság nagyarányú kivándorlásával, amely több évtizeden keresztül folyamatosan apasztotta e kisebbség lélekszámát. írásának másik fontos mondandója a zsidóság és a németség asszimilációjának párhuzamba állítása a többi nemzetiségével. Ugyanis nyilvánvaló, hogy e két nagyszámú nemzetiség együttesen közel 3 millió állampolgárát nem érte erőszak e téren. Nehezen is lehetett volna elképzelni a kettős birodalom domináns részének hivatalos nyelvét beszélő németség elleni erőltetett magyarosítást, mégis végbe ment a folyamat. Településszerkezeti, lélektani s aritmetikus, azaz már-már a fizika és a természettudomány körébe sorolható okok vezettek el a dualizmuskori ország népességének gyors homogenizálódásához. Ugyanezt a gondolatkört folytatta Szarka László a szlovák-magyar kapcsolattörténet kutatásának ismert és eredményes kutatója a második világháború utáni asszimiláció okainak a vizsgálatával. A szlovák kisebbség mellett mintegy ellenpróbaképpen a németek beolvadását is tanulmányozza. 4 fő okot sorakoztat fel. Elsőként a településszerkezeti sajátosságokat említi, hogy mindkét kisebbség központi elhelyezkedése, ipari érintettsége miatt lett kitéve a többségi magyarság befolyásának. Másodikként az iskolarendszert említi, jelezve, hogy annak hatása nem választható el az előbbitől. Nagy jelentőséget tulajdonít a migrációnak és a telepítési akcióknak, amelyek a második világháború után (német kitelepítés, szlovák-magyar lakosságcsere) elsősorban ezt a két kisebbséget érintették. Nem elhanyagolhatóak — figyelmeztet — a belőlük fakadó társadalmi traumák. Kihangsúlyozza a szerző a századunkban végbement gyors társadalmi átalakulás óhatatlanul asszimilációt erősítő hatását. Kövér György polemikus gondolatokat adott közre „Centripetális és centrifugális erők az Osztrák-Magyar Monarchiában" címmel. Vitába száll a történeti-politológiai irodalom egy részének azon következtetésével, hogy a kettős birodalom felbomlása szükségszerű volt. Még a gazdasági tényezők — Jászi Oszkár által kihangsúlyozott — ezirányú befolyását sem ismeri el döntőnek. Korántsem tagadja a két egymás ellen ható tényező jelenlétét a korban, de létüket természetesnek tartván egy társadalomban, megállapítja: „Sem a makrointézmények, és a gazdaságpolitika, sem a piac szerkezete és ciklikus mozgása nem determinálta előre az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását. A centrifugális és centripetális gazdasági erők egyensúlyának változása a dualista monarchia egész periódusát jellemezte. A divergáló erők túlsúlyra jutásának retrospektív belevetítése a történeti ciklusokba arra az eljárásra emlékeztet, amelynek során a két világháború között a kapitalizmus összeomlását jövendölték egyes közgazdászok az üzleti ciklusok leszálló ágának kivetítéséből. Az Osztrák-Magyar Monarchia nem gazdasági okok következtében bomlott fel, hanem felbontották." (313. old.). Történelmi szükségszerűség, gazdasági-társadalmi tényezők objektiválódása vagy valami más is meghatározhatja egy régió sorsának alakulását? — teszi fel a kérdést közvetetten, a Monarchia sorsát vizsgáló kollégájához hasonlóan, Gyarmati György tanulmányában, amelyben Erdély második világháború utáni ismételten teljes egészében Románia kezére adásának problémáját tekinti át az utóbbi években, elsősorban Romsics Ignácnak és Tofik Iszlamovnak köszönhetően feltárt források másodelemzése révén. Megállapítja, hogy a nyugati hatalmak, főleg a legerősebb Egyesült Államok levonták a Versailles-i békemű tanulságait és legszívesebben függetlenné tették volna Erdélyt, messzemenően demokratikus belső föderáció formájában, de globális megfontolásból érdekvisszaforgással éltek és hagyták a terjeszkedő szovjet imperializmus érdekeinek gáttalan érvényesítését. A két utóbbi, a nemzetközi szakirodalomban is jártas és törénetfilozófiai általánosításra is felkészült történész írása azt bizonyítja, hogy lejárt az ideje mind a leegyszerűsített, mind a túlideologizált irányzatoknak a történettudományban. Uj és maradandó kutatási eredményeket csak