Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
A MAGYAR SZABADSÁGHARC A KORABELI DÁN SAJTÓBAN 1315 tekinti magát, viszont jogát csak altkor tudja érvényesíteni, ha a magyarokat legyőzte. Akkor kardját a birodalmi kormányok ellen fordítja. Poroszország valószínűleg azért akar Dániával békét kötni, mert minden erejére szüksége lesz."4 2 Július 5-én a Lloyd egyik cikkét felhasználva a következőket írja: „Mihelyt Ausztria ismét visszanyeri belső nyugalmát és egyensúlyát, azonnal sorompót állít Poroszország nemzeti politikája elé és a kisebb államok, melyek most kelletlenül engedelmeskednek a Hohenzollern-háznak, örömmel ragadják majd meg az alkalmat, hogy megszabaduljanak tőle. Ausztria azonban most még nem tud mást csinálni, mint fenyegetni, de ezt a fenyegetést komolyan gondolja."43 A közvélemény számára pedig logikusnak tűnt, hogy Poroszország visszaszorítása esetén Ausztria kiáll a dán ügy mellett. Már márciusban rábukkan a Dannevirke a Deutsche Zeitungban az osztrák minisztérium egyik, a koppenhágai osztrák követnek kiadott utasítására: „A császári kormány a francia és orosz nyilatkozatokhoz csatlakozik a schleswig-holsteini kérdésben. Magától értetődik, hogy Ausztria a király igazságos ügyét támogatja lázadó alattvalóival szemben. Ausztria viszonyai ugyan most nem engedik meg, hogy a császár a többi hatalomhoz hasonlóan lépéseket tegyen a király jogainak védelmében, de az osztrák kormány reméli, hogy a jó ügyet előre tudja mozdítani."4 4 A többi lap is ezt sulykolja cikkeivel az olvasókba. 1849. áprilisában jelenik meg a Faedrelandet „Ausztria, Dánia, Poroszország" c. cikke, mely egyértelművé teszi, hogy Dánia érdeke az, hogy Németország élén Ausztria álljon: „Az Ausztria és Poroszország közötti konfliktusok előbbutóbb a dán ügyben is megmutatkoznak. Ausztria a közelmúltban minden más államot megelőzve a törvényesség fenntartójaként lépett fel. A történelmi traktátumok és történelmi jog álláspontjára helyezkedett, ezért szükségszerűen szimpatizált a dán üggyel. Poroszország ezzel szemben a forradalmi ultra-nemzeti pártot képviseli, mely nemcsak hogy a német nemzetiséget helyezi minden jog fölé, de mindazon országokat, ahol a németek kegyeskedtek letelepedni, szeretné meghódítani. Ha tehát Poroszország Németország élére áll, mi nem sokat nyerünk, de ha ez be is következik, sokat várhatunk még mindig Ausztria és Poroszország rivalizálásától."4 5 Goldschmidt is annak a nézetnek ad hangot, hogy a frankfurti német egység és a porosz egység híveinek Dániával szembeni politikája egy és ugyanaz. „A porosz király, aki a forradalom kitörésekor arra kényszerült, hogy életének és koronájának megmentése érdekében a nagy német demokratikus mozgalom élére álljon, később szakított ezzel és elnyomta egy új vagy tulajdonképpen régebbi párt, a porosz nemzeti párt segítségével, mely a harcos Poroszország fénykoráról és II. Frigyes győzelméről őrizte a tradíciókat. A dán háború a porosz királynak mind az előbbi, mind az utóbbi párttal kötött szövetségébe beleillett: A király az I. párt nevében Németország hatalmát és Németország új flottáját követelte, a porosz párt nevében pedig Poroszország hatalmát akarta növelni és porosz flottát kívánt létesíteni."46 42 Dannevirke 1849. jún. 22. 43 Dannevirke 1849. júl. 5. 44 Dannevirke 1849. márc. 19. 45 Faedrelandet 1849. ápr. 3. 46 Nord og Syd (Prof. Wegeners Skrift c. alatt) 53.
