Századok – 1999
Közlemények - Raáb Renáta: A magyar szabadságharc a korabeli dán sajtóban VI/1297
1304 RAÁB RENÁTA „Frankfurt tavaly nyáron azt akarta, hogy mi is vegyünk részt a háborúban, de mi nemet mondtunk. Megtettem már Dániáért, amit tudtam".2 1 A 48-as Dánia röviden vázolt bel- és külpolitikai körülményei tehát szinte megkövetelték a közvéleménytől, hogy nyomon kövesse a távoli, de számára annál fontosabb magyar háború történéseit. A hat központi dán lap (Berlingske Tidende2 2 , Faedrelandet2 3 , K0benhavnsposten2 4 , Nord og Syd25 , Flyveposten2 6 , Danne-21 Hjelkolt, Holger: Arvef0lgesag og forfatningsforhold i det danske monarki ved midten af 19. árhundrede. Fr. v. Pechlins virksomhed for monarkiets opretholdelse ca. 1845-51. Den Kongelige Videnskabernes Selskab Historisk-Filosofiske Meddelser 46.. K0benhavn 1973. 125. 22 A Berlingske Tidende a királyság legnagyobb lapja volt, mely Koppenhágában monopolhelyzetet élvezett. Csak a Berlingske közölhetett külpolitikai híreket, vehetett fel hirdetéseket, s a hivatalos közlemények is itt jelentek meg. Dánia félhivatalos lapját a kortársak az abszolutista egységpárti hivatalnokok orgánumaként emlegették, azt azonban még a lap ellenségei is elismerték, hogy a Berlingske Tidende — a szerkesztő Nathanson személyének köszönhetően — Dánia leginformatívabb, legpontosabb lapjává vált. A lap naponta kétszer jelent meg, hangneme mérsékelt és tárgyilagos volt, s itt olvasható a legtöbb és legrészletesebb információ a magyar szabadságharcról. 23 1848 márciusától novemberéig a közönség köreiben a Faedrelandet (Haza) foglalja el a Berlingske helyét, amennyiben az eddig ellenzékinek számító nemzeti liberális lap erre az időszakra megkapja a „félminiszteriális" vagy félhivatalos jelzőket. A márciusban kormányrúdhoz kerülő új politikusok többsége ugyanis szorosan kötődött a laphoz, s a lap az ő nézeteiket tükrözte. A Fadrelandet 1834-ben mint hetilap bukkant fel, majd öt évvel később már napilapként lesz olvasható. Idővel a lap politikai arculata is megváltozott. A 30-as években a lap köré tömörülő szűk értelmiségi réteg elsősorban liberális reformokért, alkotmányért, s a szociális fejlődésért küzdött. A jelszó csak 1842-ben változott meg: „Először Schleswig, utána az alkotmány", amely miatt akkor a radikálisok részéről sok vád érte a lapot. A Berlingske Tidende-vel ellentétben a Faedrelandet a Magyarországgal kapcsolatos híreket szinte kizárólag a liberális lapokból veszi át, a híreket viszont sokkal pontatlanabbul, leegyszerűsítve közli. A Magyarország iránti feltétlen szimpátiája azonban csak a tavaszi hadjárat után lesz érezhető, hiszen 1848-ban még nem tud elszakadni a Dánia külső és belső helyzetéből fakadó Magyarországgal szembeni előítéletektől. 24 A K0benhavnsposten (Koppenhágai posta) a főváros harmadik legjelentősebb napilapja volt, melyet 1839-től a német származású Johann Peter Grüne szerkesztett. A K0benhavnsposten szintén ellenzéki lap volt, de nézetei gyökeresen különböztek a Faedrelandet által hangoztatott politikai elvektől. A két lap közötti legnagyobb különbség abban állt, hogy míg a Faedrelandet jelszava „Először Schleswig, utána az alkotmány" volt, a K0benhavnsposten az „Először az alkotmány, utána Schleswig" elvet hirdette. A lapot általában a társadalom szegényebb rétegei, radikális kispolgárok, városi és mezőgazdasági munkások vásárolták, így nem véletelen, hogy még ma is Dánia első munkáslapjaként tartják számon. A lapot azonban nem radikális — demokratikus, utópista — szocialista színezete miatt vádolták hazafiatlansággal,, az anyanyelv ügyének elárulásával, sőt még schleswigholsteinizmussal is, hanem mert elítélte a márciusi minisztérium politikáját. Nézete szerint ugyanis Schleswiget nem háborúval, hanem a németországinál jóval radikálisabb reformokkal kellene meghódítani. A lap jellegéből viszont természetszerűleg következik, hogy szinte kezdettől fogva feltétlen híve a magyar ügynek. A K0benhavnsposten sokat tett azért, hogy a dán közvélemény megértse és értékelni tudja a magyarság törekvéseit. 25 A Nord og Syd (Észak és Dél) c. lapot 1847-ben alapította Goldschmidt, akit már egész Koppenhága ismert a Corsaren с. szatirikus lapjának köszönhetően, mely kíméletlenül támadta az abszolutizmust, s ezért állandóan a betiltás veszélye fenyegette. A Nord og Syd c. lap — amint a cím is jelzi — a külpolitikai kérdéseket helyezte előtérbe. Mivel havonta csak egyszer vagy kétszer jelent meg, kizárólag elemzéseket, hosszabb írásokat tartalmazott. Goldschmidt írásait szellemes stílusa, éles észrevételei miatt a társadalom minden rétege kedvelte és megértette, ezért nagy közönségformáló ereje volt. Maga a szerkesztő republikánus, demokratikus, sőt „szocialista" nézeteket vallott, lapja mégsem azonosítható teljesen a K0benhavnspostennel, mely Goldschmidt szerint „nagyobb hangsúlyt fektetett az absztrakt elvekre, mint a tényleges szabadságra." Goldschmidt hosszú időt töltött Svájcban, így a schleswigi kérdést honfitársaitól eltérő módon ítélte meg. Mélységesen idegenkedett az ejderdánizmustól, a német támadás hírére azonban beszünteti ellenzéki tevékenységét, és nemzeti álláspontra helyezkedik. Cikkeiben többször, s többnyire nagy elismeréssel ír Ma-
