Századok – 1999
Közlemények - Magyar László András: Orvosi vita a magyarországi vámpírokról 1732–1756 VI/1247
1250 MAGYAR LÁSZLÓ ANDRÁS disszertáció elutasítja a tetszhalál és az eleven holttest lehetőségét: a jelenséget sátáni praktikával magyarázza, vagyis avval, hogy a sátán személyesen bújt a holttestbe, s ő mozgatja azt. Ötven évvel később ugyanerre a kérdésre már sokkal elfogadhatóbb választ ad egy lipcsei, Michael Ranfft elnökletével és Christian Godfried Cleeman respondensségével megvédett disszertáció.15 Ranfft (vagy Cleeman) kijelenti, hogy tudtával eladdig Philippus Rohrius kivételével senki nem írt e tárgyról, majd az irodalom felsorolása után részletesen ismerteti a gradiskai-kisolovai „Plogojovitz"-esetet - vagyis a „masticatio mortuorum"-ot és a vámpírságot egyértelműen azonosítja. A hasonló esetek négy jellemzőjét sorolja föl: 1. a holtak hangot adnak és életjelenségeket mutatnak, 2. megeszik a ruházatukat, 3. járványokat idéznek elő, 4. veszélyesek rokonaikra nézve. Mindezeket babonaságként elutasítja, s egy hosszabb, a vitalitás és a corruptio fogalmáról szóló eszmefuttatás után a hasonló jelenségeket azzal magyarázza, hogy a járvány miatti aggodalomtól az embereknek rémálmaik, tévképzeleteik támadnak. Vagyis a vámpírhitet a járvány pszichológiai következményének, tévképzetnek tartja. A vámpírhit írott bizonyítékait a Magyar Királyságban, Erdélyben, a Partiumban, illetve a határőrvidékeken is korán — még jóval a nagy vámpírláz előtt — felfedezhetjük. Már Calmet utal rá 1745-ben kiadott vitairatában, hogy a vámpírok 60 éve, azaz az 1680-as években Jelentkeztek" először. A hiedelmek nyomaira azonban — szinte kizárólag — nem magyar, hanem egyéb: román és szláv (szlovák, szerb, lengyel) nemzetiségű területeken bukkanunk.1 6 Köleséri Sámuel pl. 1709-ben tudósít arról, hogy a dél-erdélyi járványokért a lakosok a vámpírokat tették felelőssé.1 7 1718-ban, tehát 7 évvel a kisolova-gradiskai eset előtt Lublón halt meg az a (bizonyára lengyel) Kaszperek Mihály is, akiről Mikszáth „Kísértet Lublón" c. regényét írta, s akit környezete vámpírként tartott számon.18 Kisolova és Medvedia, ahol a világhírre szert tett vámpíresetek történtek, egyébként szintén a szerb határőrezredek területén fekszik. Mint láthattuk, tehát sem külföldön, sem hazánkban nem voltak újdonságok az efféle esetek, sőt még az sem mondható, hogy a vámpírhittel kapcsolatos hiedelmek (lásd: masticatio) addig nem keltették volna föl a tudósok érdeklődését. Nem volt tehát előzmények nélkül való az a — most már természettudományos — vita, amely 1732-ben kerekedett, főként a medvediai vámpíresetek körül, s amelyet a következőkben megpróbálok részletesebben ismertetni. A tudományos vámpírirodalom A kérdéssel kapcsolatban kiadott munkák kivonatai a nürnbergi „Commercium litterarium ad rei medicae et scientiae naturalis incrementum institutum" című lapban jelentekmegaz 1732-es év 11-37. „Hebdomas"-aiban, azaz heti füzeteiben. Akövetkező 15 Ranfftius, Michael·. De masticatione mortuorum in tumulis, oder von dem Kauen und Schmatzen der Todten in Gräbern. Lipsiae, A. Martinus, 1728. Respondens: Christian Godfried Cleemann, ill.: Ranfftius, Michael: Tractatus von dem Kauen und Schmatzen der Todten in Gräbern, worin die wahre Beschaffenhet des Hungarischen Vampyrs oder Blut-Sauger gezeiget, auch alle von dieser Materie bisher edierten Schriften recensieret werden. Leipzig, 1734. 16 Balázs Géza·. A magyarok „vámpírizmusáról", in: Folklór, életrend, tudománytörténet. Tanulmányok Dömötör Tekla 70. születésnapjára. Bp., 1984. 23-37. 17 Köleséri S.: Pestis Dacicae anni 1709. scutinum et cura. Cibinii, 1709. 111-112. 18 Magyary-Kossa Gy.: Magyar Orvosi Emlékek, Bp., 1940. IV kötet 88.
