Századok – 1999
Közlemények - Magyar László András: Orvosi vita a magyarországi vámpírokról 1732–1756 VI/1247
ORVOSI VITA A MAGYARORSZÁGI VÁMPÍROKRÓL 1732-1756 1251 évek köteteiben már csak egy-egy megjegyzés található a témával kapcsolatban. Noha a vita ekkor még korántsem fejeződött be, az 1755-ös második nagy „vámpírláz", illetve Calmet és Van Swieten munkái után azonban voltaképp kifulladt, s úgy szempontok alig merültek föl többé. A „Commercium vitája a XI. Hebdomas 82-84. oldalán, Johann Friedrich Glaser, (1707-1783) wasungeni orvos Johann Christoph Goetzhez, a lap kiadójához19 írott levelével indul. Glaser megjegyzi, hogy Magyar- és Lengyelországban (upertz-hit) régóta ismertek hasonló hiedelmek. Ε hiedelmeket rémálomnak tartja, a haláleseteket pedig nem organikus eredetű járvány, hanem az „imaginatio, meticulositas és superstitio" számlájára íija. Válaszul Glaser hitetlenkedésére, a lap XII. Hebdomasában (90-92.) lehozza azt a Büttner subcenturio (főhadnagy) és Johann Flinkinger, katonai chirurgus aláírásával hitelesített medvediai (első) jegyzőkönyvet, amely a vámpíijelenségeket regisztrálja. A XVIII. Hebdomas 138-140. oldalán Geelhausen professzor Goetzhöz írott levelét olvashatjuk a sziléziai és morvaországi vámpírokról - a levélíró konkrét eseteket említ: az itteni vámpírok szerinte több csecsemőt is elraboltak, sőt egy cigánytól még a lovát is elvették. Ugyanitt a 141-142. oldalon a hivatalos 1732. január 7-i „Visum et repertum", vagyis vizsgálati jegyzőkönyv szövege szerepel, mégpedig a Nürnbergben, J. A. Schmidtnél, 1732-ben megjelent textus alapján. A dokumentumot részletes és az ellentmondásokat felfedő elemzés egészíti ki. A 143. oldalon olvasói levelet találunk. A szerző szerint az egész fentebb közölt „visum et repertum" nem egyéb, mint a népszerű közíró, Erasmus Francisci „Höllischer Protheus"-ának (Norimbergae, 1690, XXVIII. caput) plagizálása. „Csak idegesíti magát az ember az efféle, görög-örmény-török eredetű, éktelen babonaságtól bűzlő mesékkel" - jelenti ki, majd idézi azokat az utazókat (De Ricaut, De la Croix, Tournefort), akik örmények, törökök, görögök körében tett utazásaik nyomán már korábban hasonló hiedelmekről számoltak be. A XIX. Hebdomas 146-152. oldalán a vámpírhit (brucola-vlkodlak-hiedelmek) szláv vallástörténeti gyökereiről olvashatunk érdekes elemzést, s eközben a Köleséri által is említett, Merül faluban kitört, 1717-es járványról is szó esik (147.): — a szerző szerint nem a vámpírok okozzák a haláleseteket, hanem egy azonosíthatatlan járvány. A 148-149. oldalon „Actenmässige und umbstaendliche Relation von denen Wampyren oder Menschen-Saugern, ie. diffiisior atque ex actorum fide collecta relatio de vampyris seu sanguisugis humanis hoc et praecedenti anno regno Seryiae observatis." (Lipsiae, Ap. A. Martini, 1732.) címmel találunk elemzést a medvediai esetről.20 19 J. Ch. Goetz (1688-1733) stahliánus orvos volt, a Leopoldina tagja, Nürnbergben praktizált: halála után pár évvel lapja megszűnt. 20 A cikk a „Szerb Királyságot" jelölte meg színhelyként: az a tévhit, hogy a vámpírok hazája Erdély, csak B. Stoker, illetve a Drakula-mítoszkör kapcsán került a köztudatba, a 19. sz. végén. A Drakula-hagyományról: Harmening, Dieter·. Der Anfang von Drakula. Zur Geschichte von Geschichten. Königshausen, Neumann, 1983. A témáról számos hazai ismeretteijesztő mű is szól: Sz. Farkas Jenő: Drakula vajda históriája. Bp., Akadémiai, 1989., Magyar László András: Bevezetés a kísértettanba, Bp., Akadémiai, 1989. 74-81., Ráth-Végh I.: A könyv komédiája. Bp., Gondolat, 1982 (5. kiad) 221-től stb.
