Századok – 1999
Közlemények - Nagy Levente: Néhány adat Wittnyédi István erdélyi kapcsolataihoz VI/1217
WITTNYÉDY ISTVÁN ERDÉLYI KAPCSOLATAI 1231 és a francia követet — elterelni a figyelmet" — írja Jankovics József.7 9 És valóban Bethlen Wittnyédytől nem Rohoncra — amint azt önéletírásában írja — hanem előbb Bécsbe ment, ahol október végén találkozott Gremonville-el. Bethlen tudósította a francia követet arról, hogy ő Zrínyi udvarába készül.8 0 Gremonville arra biztatta Bethlent, hogy minél hamarabb utazzon Csáktornyára, és tudja meg Zrínyi szándékait arra nézvést, hogy miképpen lehetne megakadályozni a vasvári béke érvénybeléptetését. Bécsből Bethlen visszament Sopronba, ahonnan arról tájékoztatta a francia követet, hogy Wittnyédy bármit kész megtenni, ami a bécsi udvar ellen irányul.81 Sajnos részletesebb adatokkal nem szolgálhatunk Bethlen diplomáciai összekötő szerepéről, mert sem önéletírásában sem levelezésében nem találunk egyéb információt. Jankovics József hívta fel a figyelmet arra, hogy a családi levéltárakat figyelve szembetűnő jelenség az, hogy az 1664-es keltezésű levelek mára mennyire megritkultak, „különösen a Zrínyi haláláról nevezetes novemberi hónapból keltezettek száma kevés, mintha egy gondos kéz utólag emelte volna ki őket."8 2 így aztán nem csodálkozhatunk azon sem, hogy jelenleg Bethlen Miklósnak mindössze két 1664-ben írt leveléről van tudomásunk. Ugyanakkor az is feltűnő, hogy Bethlen — aki Zrínyi irodalmi és politikai munkásságának egyik első számú hiteles tudósítója kellene hogy legyen — írásaiban semmilyen adatot nem találunk Zrínyi müveiről. Mindez különös már csak azért is, mert Bethlen Miklós, aki Nagy Péter szerint az első igazi modern értelemben vett értelmiségi politikus Magyarországon és Erdélyben,8 3 tanulóévei és peregrinációja folyamán mindig részletesen beszámolt arról, hogy milyen tanároktól, mit tanult és milyen könyveket olvasott. Ennek ellenér hiába forgolódott Wittnyédy és Zrínyi környezetében egyetlen sort sem írt le sem a Szigeti veszedelemről, sem a Vitéz Hadnagyról, sem az Afiumról. Zrínyi halála után Bethlen ismét külföldre, Olaszországba indult. Velencéből hazajövet 1665 ápr. 5-én Bécsben tárgyalt Gremonville-el, akivel közölte egy felsőmagyarországi felkelés tervét. Ezt azonban a francia követ nevetségesnek és hiábavalónak tartotta.8 4 Bethlen Csáktornya és Sopron érintésével ment Bécsbe, tehát a felkelés tervéről mind Zrínyi Péternek, mind Wittnyédynek tudomása volt.8 5 Úgy látszik azonban a franciák csak egyetlen megbízható, komoly partnert láttak a magyar politikusok közt, és ez Zrínyi volt. Azokkal, akik halála után vették kézbe a franciákkal való szövetkezés diplomáciai irányítását, nagyon óvatosan és körültekintően tárgyaltak. Szinte kivétel nélkül mindegyiküket (Wittnyédyt, Zrínyi Pétert, Nádasdy Ferencet stb.) megbízhatatlannak tartották. Bethlenre is csak addig volt szükségük, amíg közvetítőként alkalmazhatták a Zrínyivel folytatandó tárgyalások során, és a bán halála 79 BetLev, 602. 80 „Az Erdélyből érkezett Bethlen úr tájékoztatta nevezett lovag urat [azaz Gremonville-t] az elégedetlenségről, melyet Serin gróf a császár miatt érez, s szándékáról, hogy megbosszulja magát, ugyanúgy nem tudván beleegyezni a békefeltételekbe, mint az esztergomi püspök [sic!] s mint a magyar főurak többsége." (Gremonville a királynak 1664 nov. 6, idézi Bérenger, Francia-magyar..., I. m., 280.) 81 Gremonville a királynak 1664 nov. 13 és nov. 27, Bogisic Valtazar: Acta coniurationem Petri a Zrinio et Francisci de Frankopan nec non Francisci Nadasdy, Zagrabiae, 1888, 7, 10 (Monumenta Históriám Slavorum Meridionalium XIX). 82 BetLev, 602. 83 Nagy Péter: Bethlen Miklós és „Önéletírása", ItK, 1994, 475. 84 Gremonville a királynak 1665 ápr. 7, Bogisic, I. m.,33, 40. 85 Önéletírás, 610.
