Századok – 1999
Közlemények - Nagy Levente: Néhány adat Wittnyédi István erdélyi kapcsolataihoz VI/1217
1230 NAGY LEVENTE gadott katonával részt akart ugyan venni a csatákban,7 3 de ebből nem lett semmi, mert leveleit továbbra is Sopronból keltezte. A győztes szentgotthárdi ütközetben sem vett részt, de a Magyarországra érkező franciákkal már ekkor igyekezett jó kapcsolatokat kialakítani. Sebesült francia tiszteket szállásolt el (egyik közülük állítólag még azt is elmondta, hogy a diadalittas leveleket Bécsbe küldözgető Montecuccoli részt sem vett az ütközetben), Brisach és Guitry hercegeknek egy-egy lovat adott ajándékba, a francia tiszteket meghívta lánya esküvőjére és a Franciaországba készülő Pál fia számára de Feilland pártfogását kérte.74 A franciák felé való tapogatózás a vasvári béke után csak erősödött. Ε kapcsolatok alakításában ismét fontos szerep jutott az erdélyi diplomatáknak, köztük is elsősorban Bethlen Miklósnak. Bethlen alig hogy hazaérkezett Angliából (1664 júniusa) máris igyekezett vissza Magyarországra.75 Kassán páncélt csináltatott magának, Késmárkon felkereste Thököly Istvánt, akitől értesült a vasvári békéről, majd Trencsén érintésével Pozsonyba ment, ahol Lippay Györgyöt látogatta meg.7 6 Pozsonyból Sopronba igyekezett Wittnyédy Istvánhoz,7 7 majd Kőszeg érintésével Rohoncra Batthyány Kristófhoz, „aki emberséges szolgát ada kísérőt éppen Csáktornyáig" hova november 13-án érkezett meg.7 8 Ma már egyre nyilvánvalóbb, hogy Bethlen utazásának igazi célja nem a hadi mesterség kitanulása lett volna Zrínyi mellett, hanem az erdélyi ifjú főúr konkrét diplomáciai megbízással kereste fel Zrínyit. „Bethlenék nem tartják titokban, hogy Miklós Zrínyihez készül. Sőt e hír keltésével akarják tényleges céljáról — a fejedelem küldötteként diplomáciai megbízással keresse fel Zrínyit, több főurat 73 Vó. Zichy Istvánnak írt levelét 1664. márc. 29. Sopron, WitLev, Π, 177. 74 Payr, I. т., 110; Hörk, I. т., 411; Wittnyédy Coligni-nak 1664. aug. 14. Sopron, MOL, MKA, Missiles 50. es. (Wittnyédy István levelei), fol. 3. Vó. még Wittnyédy leveleit Brisach és Guitry hercegekhez (1664. aug. 21. Sopron), WitLev, II, 232. 75 „Nékem ekkor csak a Marssal volt teli a fejem, nem Vénussal, csak a hadba siettem az atyámnak nem kicsiny kedvetlenségével, mert az atyám hon tartani és minél hamarébb megházasítani kívánt volna, de én mind csak azon unszoltam az atyámat, készítsen és bocsásson hadba Zrínyi Miklós, akkor leghíresebb vitéz magyar úr mellé." (Bethlen Miklós: Élete leírása magától (a továbbiakban Önéletírás) = Kemény János és Bethlen Miklós Művei, kiad. V Windisch Eva, Bp., 1980, 597 (Magyar Remekírók). '6 Lippay személye ezekben az években is meglehetősen ellentmondásos. Kezdetben vad protestánsüldöző - 1644-ben Rákóczi hadjárata alkalmából a protestánsokat kiüldözi a Csallóközből. A Zrínyihez való viszonya is problematikus, de később megsiratja II. Rákóczi György halálát és Zrínyi iránt is megváltoznak érzelmei. Lippay 1666. jan. 3-án halt meg. Halála után elterjedt a hír, hogy egy ízben az asztalnál I. Lipótról a következőket mondta: „Átkozott legyen e kéz, mely a koronát a hitszegő fejére tette le." (Pauler Gyula: Wesselényi Ferenc nádor és társainak összesküvése I, Bp., 1876, 21-4, 83.) Lippay az 1663/64. évi események hatására kezd eltávolodni a császári politikától. Coligny beszámolója szerint 1664 szept. elején Pozsonyban a franciák ünneplésére rendezett „banketten" az érsek ivott a franciák egészségére és legalább hússzor elmondta Coligny-nek az alábbi szöveget: „Excelentissime Domine, nemo animam suam [azaz XIV Lajosé] dat pro fratribus mis et tarnen vos illustrissimi et generosissimi Galli, fecistis hoc et dedistis animas vestras pro conservationae Hungáriáé. Vivat et semper vivat rex invictissimus Gallorum, qui est conservator noster!" (Dominique Kosáry: Français en Hongrie en 1664, Revue d'Histoire Comparée, 1946, 48.) Mindez azonban nem akadályozta meg abban, hogy Wittnyédyt 1665-ben feljelentse a császárnál. (Jean Bérenger: Francia-magyar kapcsolatok a Wesselényi-összesküvés idején, Történelmi Szemle, 1967, 290.) 77 Bethlen 1664. október 22-én érkezett meg Wittnyédyhez: „Bethlen Miklós Uram erdemesse tévén igen szúk hazamat, szép keresemre szállást vett nalam, az töb ő kegyelmivel való beszedönköt emlete." (Wittnyédy Thököly Istvánnak 1664. okt. 22. Sopron, Leveleskönyv, 1493. fol.) 78 Vö. Bethlen, Önéletírás 597-601.
