Századok – 1999
Tanulmányok - Molnár András: Hadügyi reformkísérletek 1848 előtt. (Az önálló nemzeti haderő megteremtésének előzményei) VI/1193
HADÜGYI REFORMKÍSÉRLETEK 1848 ELŐTT 1199 zékkel kapcsolatba kerülve, hazafias eszméket terjeszthetnek a birodalom hadseregében, éppen ezért elejét akarták venni minden ilyen irányú próbálkozásnak.2 7 A magyar liberális ellenzék 1848 előtt nem csupán a cs. kir. hadseregben szolgáló magyar ezredek nemzeti karakterének erősítésére kívánt törekedni, hanem társadalmi reformelképzeléseivel összhangban csökkenteni ill. megszüntetni igyekezett a nem nemes lakosságra a katonai szolgálat és a hadseregellátás által rótt egyoldalú terheket is. Az 1839/40-es országgyűlésen az ellenzék az újoncmegajánlás vitájában a magyar katonák szolgálati idejének 6-8 évre történő lecsökkentését javasolta. Ezt ugyan nem sikerült elérniük, és az 1840:2. törvénycikk 10 évben szabta meg a szolgálati időt, megszűnt viszont az újoncozás korábbi, nyílt erőszakra épülő, brutális katonafogdosási módszere, és a kötél helyett elvileg sorshúzásnak kellett dönteni. Bár az 1840-es évek elején sorshúzás mellett is számos visszaélés történt, az országgyűlés megtette az első lépést egy humánusabb, elviselhetőbb hadkiegészítési rendszer felé.28 A magyar törvényhozás emellett kísérletet tett a katonatartás, azaz a katonai élelmezés és elszállásolás feudális rendszerének átalakítására is. Az 1839-es országgyűlésre terjesztette be javaslatait a még 1836-ban kiküldött országos bizottság, amely azt kapta feladatul, hogy a katonaság élelmezésének és beszállásolásának „legjobb s legigazságosabb módja" iránt dolgozzon ki a jobbágyság terhein könnyítő terveket. A választmány javaslata egyértelműen leszögezte: az adózók által kiszolgáltatandó terményekkel történő élelmezés megszüntetendő, és mind az állandó jelleggel beszállásolt, mind az átvonuló katonaságot a kincstárnak kell élelmeznie. Ugyancsak a kincstárnak kell gondoskodnia arról is, hogy ne a jobbágyok otthonaiban kvártélyozzák be a katonákat, hanem kaszárnyákban, és más hasonló középületekben helyezzék el őket. Miután a gyakorlati megvalósítás mikéntjéről az 1839/40-es országgyűlésen nem született megállapodás, újabb országos választmányt neveztek ki a kérdés részletesebb kidolgozására. Az újabb országos választmány arra a következtetésre jutott, hogy az adózók az ország adott állapota miatt nem mentesíthetők teljességgel a hadsereg természetbeni ellátásától, jóllehet a kényszerű ellátásért kellő ellenszolgáltatás illeti meg őket. A törvények által kirótt katonatartási terheket véleményük szerint az adózóknak kellett volna megváltaniuk. Az 1843/44-es or szággyűlés ugyan napirendre tűzte a javaslatokat, tárgyalásuk azonban nem jutott olyan stádiumba, hogy a rendek és a katonai-kincstári körök álláspontja nyíltan összeütközhetett volna. A katonatartás reformja végül nem annyira az osztrák hadvezetés ellenállásán, sokkal inkább azon a körülményen bukott meg, hogy a javaslatok az átállás minden terhét az adózókra kívánták hárítani. A hatalmas megváltási összeget az adózók egyedül nem bírták volna előteremteni, ezért a gyakorlati megvalósítás legfontosabb előfeltétele a közteherviselés bevezetése lehetett volna.29 27 Böhm Jakab: Lant és Kard. A cs. kir. hadsereg katonáinak és altisztjeinek irodalmi kísérletei 1844-ben. In: Hadtörténelmi Közlemények 1972. 1. sz. 134-142. 28 Kónyi Manó 1. köt. 507-516. (Deák 1840-es országgyűlési követjelentése), Balogh György: Újoncállítás Heves megyében a francia háborúktól 1847-ig. Eger, 1983. 44-62. 29 Timon Béla: Az 1838/1839. évi regnicolaris deputatio katonai vonatkozású munkálatai. Bp., 1935., Varga János: Terv és kísérlet a katonatartás feudális rendszerének átalakítására. (Az 1840. évi
