Századok – 1999
Tanulmányok - Molnár András: Hadügyi reformkísérletek 1848 előtt. (Az önálló nemzeti haderő megteremtésének előzményei) VI/1193
1198 MOLNÁR ANDRÁS magyar hazának fiai ne csak katonákká, de magyarokká s polgárokká is neveltessenek", ezért a Ludovika nevelési rendszerének kidolgozására nevezzenek ki országgyűlési bizottságot. A reformellenzék magáévá tette a javaslatot, hogy a nemzet adományaiból létesülő katonai akadémián nemzeti szellemű, a rendek akaratának megfelelő, és korszerű ismereteket nyújtó nevelés folyjon, ne pedig a bécsi udvar és a birodalmi hadvezetés befolyása érvényesüljön. Az országgyűlési vitában a liberálisok álláspontját összegző Deák Ferenc diplomatikusan, ám határozottan leszögezte, hogy az akadémia nemzeti intézmény, amely felett az országgyűlés rendelkezik, ezért ott a tanításnak nemzeti szellemben, és a korszerű tudomány alapján kell folyni. A további pénzfelajánlás és a megnyitás feltétele a nevelési rendszer felülvizsgálata, mert az oktatás nem indulhat meg az eredeti tervek, az udvar elképzelései szerint. A liberális tábor azt hangoztatta, hogy még a magyar tannyelvnél is fontosabb, milyen szellemben folyik az oktatás, nehogy a katonák az abszolutizmus nyomorult, vak eszközeivé váljanak. így pl. Balogh János barsi követ azt hangsúlyozta 1836 áprilisában, hogy a magyar katona ne pusztán katona, hanem egyúttal polgár is legyen, esküdjön fel az alkotmányra, és ha a nemzet ellen kívánják fordítani, „készebb legyen fegyverét letenni, mint hazája hóhérjának lenni". Az ellenzék tehát a nemzeti önállóság biztosítékát kereste a Ludovika feletti országgyűlési felügyelet kiterjesztésében, az uralkodó viszont elutasította a magyar tanítási nyelv bevezetését, és tagadta, hogy a magyar törvényhozás illetékes lenne az akadémia nevelési rendszerének meghatározásában. Az országgyűlés erre inkább visszavonta a Ludovikára tett felajánlást, semmint segédkezet nyújtson a nemzet céljaival és érdekeivel ellentétes szellemű intézet felállításához. Az akadémia pesti épülete 1836 végére elkészült ugyan, de abban 1848 előtt nem indult meg az oktatás. A Ludovika áldozatául esett az osztrák birodalmi politikának, amely a hadsereg nyelvi egységét a harcképesség legfőbb biztosítékának tartotta, és amely kizárólag az uralkodó jogának tekintette az egész magyar közoktatás, kiváltképpen a katonai akadémia nevelési rendszerének felügyeletét.2 5 A birodalom katonai vezetése az egység megbontására tett kísérletként fogta fel a magyar nyelv hadseregen belüli terjesztésére irányuló törekvéseket. 1841-ben pl. Gál Sándor, az 1. székely határőrezred hadapródja ellen indítottak fegyelmi vizsgálatot magyar önképzőkör és olvasótársaság szervezése miatt.2 6 1844 nyarán Bárdy Rudolf, a es. kir. 32. gyalogezred gránátosa „Lant és Kard" címmel gyűjtötte össze a budai helyőrség altisztjeinek és egyszerű közkatonáinak szépirodalmi próbálkozásait, ám az ártatlan versikéket és novellákat tartalmazó kötet kiadását, valamint a rácvárosi kaszárnya olvasókörének további tevékenységét a katonai hatóságok megakadályozták. Mind az Udvari Haditanács, mind a budai főhadparancsnokság veszélyesnek ítélte, hogy közkatonák magyar nyelvű verseket és elbeszéléseket jelentessenek meg, és olvasókört szervezzenek. Attól tartottak, hogy a versek kiadása, vagy az olvasókör engedélyezése révén a katonák társadalmi kapcsolata kiszélesedhet, tevékenységük ellenőrizhetetlenné válhat, és az ellen-25 Bényei Miklós·. A Ludovika akadémia kérdése a reformkori országgyűléseken. In: Hadtörténelmi Közlemények 1986. 2. sz. 300-311. 26 Károlyi Dénes: Gál Sándor. In: 1848. Arcok, eszmék, tettek. (Szerk. Demény Lajos) Bukarest, 1973. 259.
