Századok – 1999
Közlemények - Molnár Péter: A Magyarországi kormányzat mint a regimen mixtum példája I/113
116 MOLNÁR PÉTER lékeit" vizsgálja.2 0 Szerzőnk utóbb egymással is összehasonlítva elemzi az egyszerű21 és az összetett2 2 kormányzati formákat, hogy a legjobb kormányzati forma megállapításának akadályaival,2 3 illetve az egyszerű kormányzatok elfajulásával2 4 foglalkozó fejezetekkel zárja a traktátust. Engelbert a Rétorika (1,8 - 1365b-1366a) sémáját egyénien átdolgozó klasszifikációs rendszerében a négy egyszerű kormányzat, a monarchia/regnum (a bonum commune megvalósítására törekvő egyeduralom), az aristocratia (az erényes kevesek uralma), az olicratia (a vagyoni vagy születésbeli előjogok révén kormányzó kevesek uralma), illetve a democratia (a sokaság, illetve a „középréteg" uralma) mindegyikéhez25 egy-egy alaptulajdonságot rendel, melyek rendre: a ratio (mely révén az egyeduralkodó mint lex animata tevékenykedik), a virtus, a voluntas (önkény), illetve a lex avagy consensus (minthogy a sokaság nem képes a ratio révén kormányozni, csak az objektív törvény segítségével).26 Mindezek a tulajdonságok azonban — mint azt maga szerzőnk is hangsúlyozza2 7 — csak az esetek többségében érvényesülő tendenciák, illetve a maguk tiszta formájában: idealizációk. A vegyes kormányzatok osztálya Engelbert rendszerében így — bár ugyanezen probléma egyéb kortárs megoldásaihoz képest meglehetősen szokatlan módon — a négy egyszerű kormányzat definíciójának ezen tulajdonsága miatt tulajdonképpen logikusan áll össze: szerzőnk a valós politikai rendszerektől teljesen függetlenül a négy egyszerű kormányforma minden logikailag lehetséges kombinációját sorra veszi.28 Az összetett kormányzati formák definíciói ezt követően nem is állnak másból, mint az egyszerűek e meghatározásainak mechanikus egymáshoz rendeléséből, valamint néhány antik, illetve főleg kortárs példából, melyekkel szerzőnk klasszifikációjának egyes típusait illusztrálja. Az adott helyzetben ez utóbbiak — melyek között találkozhatunk a magyarországi kormányzat említésével is — jelentősége számottevő: e példák jelentik az egyetlen kapcsolatot, mely Admonti Engelbert sémáját a kortárs viszonyokhoz köti. Engelbert legtöbb kortárs példája onnan származik, ahol a kormányzati formák pluralitásának horizontját megfogalmazó arisztotelészi sémával megismerkedett, tehát itáliai: ilyen a nem-monarchikus vegyes kormányzatok — az alább közölt dokumen-20 Uo. Tr. I., cc. 7-9., uo. 20-25. 21 Uo. Tr. I., cc. 10-13., uo. 25-33. 22 Uo. Tr. I., cc. 14-16., uo. 33-37. 23 Uo. Tr. I., c. 17., uo. 38-40. 24 Uo. Tr. I., c. 18., uo. 40-42. 25 Uo. Tr. I., c. 5., uo. 15-17. 26 Uo. Tr. I., c. 10., uo. 25. Vö. Rétorika 1,8 (1366a) és Nikomakhoszi Etika Vfi (1131a). Ugyanezen fejezetben Engelbert ratiót és virtust azonosítja consensus és voluntas párosa ellenében: uo. 26. 27 Uo. „Et... notandum est, quod illa distinctio principatuura, quae dicit, quod Rex regit secundum rationem, [etc].... intelligitur non in omnibus, sed in pluribus secundum rationem et constitutionem uniuscujusque principatus.... Sed differentia regiminum ad invicem secundum speciem consistit in sola intentione et modo, quo se habet regens ad regimen..." uo. 27. 28 Uo. Tr. I., c. 7. „Et loquimur hic de compositione politiarum non secundum realem usum, sed secundum possibilitatem combinationis simplicium..." uo. 20. Vö. uo. Tr. I., c. 17. „Unaquaeque tarnen habet aliquid periculi et timoris ....quia invenire talem Regem, qui in nullo faciat aliquid praeter rationem, vel Consulem bonum et virtuosum, qui in nullo excedat medium virtutis, [etc]....hoc contingit potius secundum imaginationem et intellectum, quam secundum rem et actum. Tales enim homines plus mentaliter fingere possumus, quam realiter invenire." Uo. 38.