Századok – 1999
Közlemények - Molnár Péter: A Magyarországi kormányzat mint a regimen mixtum példája I/113
A MAGYARORSZÁGI KORMÁNYZAT AZ 1290-ES ÉVEK ELEJÉN 117 tumban olvasható — három példája csakúgy, mint a democratiáé2 9 Német területek kormányzatait említi szerzőnk a vegyes kormányzat két — az alábbi dokumentumban szintén olvasható — példájában, és — egyéb országok (Francia, Hispania, Grecia) társaságában — a birodalom német felét (Alemannia) hozza fel a korára jellemző magna régna példájául.30 Engelbert saját korabeli kormányzatra tűnik utalni — annak lokalizálása nélkül — a regnum és aristocratia „keverékének" alább is olvasható példájában, míg az olicratia példájaként általánosságban a városi kormányzatokat említi.31 Szerzőnk Franciaországot, a korszak legjelentősebb monarchiáját e klasszifikációs rendszerének példái között nem, csak a traktátus későbbi részében említi.32 A vegyes kormányzatok példatárában, a regnum-democratia-olicratia együtteséből kialakuló rezsim esetét illusztráló szláv kormányzat (feltehetően itt Csehországra és esetleg a lengyel fejedelemségekre gondolt a szerző) mellett találkozhatunk a regnum-aristocratia-democratia formáció példájaként a magyarországi kormányzat említésével: „quale regimen dicitur aliquando fuisse in regno Hungáriáé, ubi rex solus regebat, singula secundum rationem et dignitates et honores per Regem distribuebantur, non secundum nobilitatem generis, sed secundum virtutem, qua se habebat unusquisque ad bonum regni: et in magnis et novis, beneplacitum majoris partis totius populi expectabatur." Marliss Hamm és James M. Blythe szerint feltehetően a vegyes kormányzatnak épp ez az esete volt Engelbert számára a leginkább elfogadható rezsim. Természetesen mindkét kutató tisztában van azzal, hogy szerzőnk kategorikusan a monarchiát nevezi legjobb kormányzati formának,33 azonban avval is, hogy maga Engelbert e véleményét csak az egyeduralom ideáltípusára tartja érvényesnek, melynek gyakorlati megvalósulására szerinte is csekély az esély.34 Hamm úgy véli,3 5 hogy Engelbert a magyarországi példával illusztrált esetet utóbb annyiban a legjobbnak minősíti, amennyiben 29 Az utóbbi: uo. Tr. I., c. 5. „...Democratia, id est, principatus mediocrum seu popularium, qualis est in aliquibus civitatibus Italiae, ubi feruntur in dubiis sententiae et diffinitiones secundum consensum majoris partis populi, et populus eligit, et de populo eliguntur rectores." Uo. 15. NB az aristocratia példája is itáliai, bár nem kortárs, hanem antik: a római köztársaság (uo.). 30 Az utóbbit 1. uo. Tr. I., c. 12., uo. 31. A regnum magnum történeti ellenpéldája a korai Róma királysága, a regnum unius civitatis (uo.). 31 Uo. Tr. I., c. 5. „Et tale regimen communius est in usu civitatum et Communitatum multarum: quia communis opinio vulgi ditiores et potentiores ubique terrarum reputat meliores." Uo. 16. 32 Uo. Tr. III., c. 21., u. 75. Engelbert ugyanakkor az I. traktátust követően csak ezt az egyetlen kortárs példát említi, mint ahogy egyetlen közel kortárs személyiségként hivatkozik Szent Lajos francia királyra (a józanság példájaként): uo. Tr. VII., c. 34., uo. 251-252. 33 Uo. Tr. I., c. 11., uo. 2&-30. 34 Uo. „Verumtamen, quod optima rerum in unoquoque genere pauca sunt et rara ac diffïcilia, eo quod virtus consistit in medio quasi in quodam puncto, a quo facilius est declinare, quia hoc contingit per multa, quam tangere ipsum, quod contingit uno modo tantum: Et quia magna est dignitas et potestas Regis: ideo inveniuntur pauci boni et veri reges..." uo. 29. 35 Hamm, Engelbert... 403^104.
