Századok – 1999
Közlemények - Molnár Péter: A Magyarországi kormányzat mint a regimen mixtum példája I/113
A MAGYARORSZÁGI KORMÁNYZAT AZ 1290-ES ÉVEK ELEJÉN 115 dexhagyatékhoz1 5 több 16-17. századi nyomtatott kiadás is társult. Hozzátehetjük: George B. Fowler azon félévszázados állítását,16 miszerint Engelbert életművéből szinte kizárólag annak politikai-elméleti elemei keltették fel a modern kutatók figyelmét, lényegében ma is megismételhetjük, ám ez az érdeklődés túlnyomórészt a De ortut és nem a De regimine principumot illette.17 A De regimine principumot csak futólag endítő munkák általában a „középkori arisztotelianizmus ' ' kategóriáj a alá utalj ák. A traktátus forrásai között valóban jelentős szerepet foglalnak el a Filozófus műveinek latin fordításai, külön sajátosságot jelent, hogy a Politika — és kisebb mértékben a Nikomakhoszi Etika — mellett a Rétorika átültetése is lényegi funkciót kap a szerző érvelésében. Engelbert néhány alkalommal idézi a pszeudo-arisztotelészi Secretum Secretorumot is18 (Epistola Aristotelis ad A-lexandrum cím alatt), bár a korabeli tudományosság „élvonalában" — néhány kivételtől eltekintve — e munka használata nem volt jellemző. A Filozófus valós vagy vélt műveinek felhasználása mellett ugyanakkor Engelbert hangsúlyosan szerepeltet hagyományosabb tekintélyeket is: a mű bő második felének gerincét Seneca és főleg Cicero idézetek alkotják. Admonti Engelbert De regimine principumának szerkezete könnyen áttekinthető: a hét — nagyjából egyenlő hosszúságú — traktátus közül az első foglalkozik általánosságban a kormányzattal {regimen), annak eredetével és a különböző politikai-kormányzati rendszerek klasszifikációjával, a második speciálisan a királyi kormányzattal, míg a többi öt az utóbbihoz szükséges erényekkel (a négy „sarkerénynek" külön-külön traktátust szentelve, az utolsó traktátust pedig az egyéb erények tárgyalásának tartva fenn). A korabeli magyarországi politikai rendszerre történő utalással a mű első traktátusában, ott is a kormányzati formák klasszifikációjának tárgyalásánál találkozhatunk. Engelbert ez utóbbi témát tárgyaló fejezetekben előbb négy „egyszerű" kormányformát különböztet meg,19 majd azok lehetséges „vegyüpotest etiam eisdem causis inualescentibus totura destrui, et auferri. Item régna Hispániáé, et regnum Franciae, regnum Angliáé, et regnum Hungáriáé, cum regnis Sclauorum, Bulgáriáé, et Graeciae (quae olim suberant Romano imperio, in statu prouinciarum, vei regnorum) modo de iure non subsunt imperio: in Africa vero et Asia vitra mare iam impérium nihil habet." I. m. 766. A felsorolt országok és területek a birodalomtól való de iure függetlensége melletti érvet Engelbert utóbb — ha nem is kategorikusan — cáfolja: 1. uo. c. 18., i. m. 768. Alább, hasonló kontextusban említi szerzőnk a hunokat is; az utóbbi szöveghely akár vonatkoztatható a magyarokra is: 1. uo. c. 23., i. m. 773. 15 L. a 11. jegyzetben hivatkozott irodalmat. Hozzátehetjük: a De ortu esetében — ellentétben a De regimine principummal — van bizonyíték a mű más szerzőkre gyakorolt hatására is, nevezetesen Enea Silvio Piccolomini munkásságában. Vö. a 6. jegyzetben hivatkozott irodalomból különösen O. Menzel, H. Schmidinger és M. Van Treek munkáit. 16 Fowler, The Intellectual Interests... 165. 17 Wilhelm Berges, a középkori fejedelemtükör-irodalom mindmáig egyetlen, a 12. század közepétől a teljes fennmaradt anyag áttekintésére törekvő kutatója alapvető munkájában Engelbert De regimine principumát nem helyezi azon — mintegy tucatnyi — leginkább érdekesnek, illetve nagy hatásúnak tartott fejedelemtükör közé, melyek tartalmát külön fejezetekben tartotta szükségesnek elemezni, így csak munkája filológiai jellegű függelékében, a feldolgozott művek katalógusában szentelt e traktátusnak önálló tárgyalást: Berges, W, Die Fürstenspiegel des hohen und späten Mittelalters (Leipzig, 1938), 329. 18 Grignaschi, M., Le diffusion du Secretum Secretorum dans l'Europe occidentale. Archives d'histoire doctrinale et littéraire du moyen âge 47 (1980), 7-70., kül. 51-56. 19 De regimine principum Tr. I., cc. 4-6., i. m. 13-19.
