Századok – 1999
Közlemények - Molnár Péter: A Magyarországi kormányzat mint a regimen mixtum példája I/113
Molnár Péter A MAGYARORSZÁGI KORMÁNYZAT MINT A REGIMEN MIXTUM PÉLDÁJA ADMONTI ENGELBERTNÉL (1290-ES ÉVEK ELEJE) A 13. század középső és utolsó harmadának hazai kormányzati-politikai rendszeréről, a „korai rendiség" e példájáról mindenekelőtt Gerics József e témának szentelt monográfiájának1 és Szűcs Jenő a korszak történetét átfogóan feldolgozó magnum opusa vonatkozó fejezetének2köszönhetően a korábbiaknál lényegesen többet tudunk. A jelen forrásközlés mindössze egy apró részlettel egészíti ki a téma két említett alapvető feldolgozásának információit: a vizsgált jelenség kortárs külföldi megítélésének egy érdekes példájával. A szóban forgó reflexió szerzője, Admonti Engelbert Magyarország szomszédságában született, és — tanulóéveit kivéve — ott is élte le életét. De regimine principum című traktátusában Engelbert az arisztotelészi Politika és Retorika a korban újdonságnak számító — a szerző által feltehetően annak padovai iskolaévei alatt megismert — latin fordításának inspirációjára, a kormányzati formák klasszifikációjáról kialakított elképzelésének részeként említi a regimen mixtum egyik típusának példájaként a magyarországi kormányzati-politikai rendszert. Gombos F. Albin Catalogusában 3 nem említi Engelbert e reflexióját. A mellőzés okául szolgálhatott egyaránt az, hogy egy a Gombos F. Albin által vizsgált korszak legvégén keletkezett műről van szó; az is, hogy a De regimine principum a magyarországi középkori irodalomban szinte teljesen hiányzó tisztán teoretikus politikai traktátusok közé tartozik; végül pedig — és meglehet: leginkább — az a tény, hogy egyetlen nyomtatott kiadása4 igen nehezen hozzáférhető. A Magyarországra vonatkozó reflexióra James M. Blythe recens könyve5 hívta fel figyelmünket, azt egyébként az Admonti Engelbert életművével, illetve politikai-elméleti nézeteivel foglalkozó egyéb szakirodalom6 nem említi. Az alábbiakban a kérdéses szöveghely (és tágabb környe-1 Gerics J., A korai rendiség Európában és Magyarországon (Budapest, 1987). 2 Szűcs J., Az utolsó Árpádok (Budapest, 1993), 125-136. és 279-347. 3 Gombos Ε Α., Catalogue fontium historicae Hungáriáé ab aevo ducum et regum ex Stirpe Arpad descendentium ab anno Cristi DCCC usque ad annum MCCCI T. I-III(IV). (Budapest, 1937-1938, [1943]). 4 Engelberti abbatis Admontensis De regimine principum tractatus (ed. J. G. H. Huffnagl) (Ratisbonae, 1725). 5 Blythe, J. M., Ideal Government and the Mixed Constitution in the Middle Ages (Princeton, 1992) 129. (Engelbertnek a Blythe által tárgyalt kérdésben kifejtett nézeteivel foglalkozó fejezet egésze: 118-138.) 6 Posch, Α., Die staats- und kirchenpolitische Stellung Engelberts von Admont (Padeborn, 1920); Menzel, O., Bemerkungen zur Saatslehrer Engelberts von Admont und ihrer Wirkung. In: Corona querea. Festgabe Karl Strecker zum 80. Geburtstage dasgebracht (Stuttgart, 1941), 390-408.; Fowler, G. Β., The Intellectual Interests of Engelbert of Admont (New York, 1947) — a könyv Engelbert politikai-elméleti nézeteit vizsgáló 9. fejezete: u. o. 165-178.; Buschmann, E.-J.. Rex inquantum rex. Versuch über den Sinngehalt und geschichtlichen Stellenwert eines Topos in der „De
