Századok – 1999

Történeti irodalom - A Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem 1945–1959 (Ism.: Mucsi Ferenc) V/1127

1128 TÖRTÉNETI IRODALOM Antal Árpád tanulmányában a magyar irodalomtörténet és nyelvészet helyzetét ismerteti, amely György Lajos — a két világháború közötti időszak legnevesebb erdélyi irodalomtörténésze -— eltávolítása ellenére, tanítványainak erőfeszítése révén számottevő eredményeket ért el. Hasonlóképpen sikerült a nyelvtudománynak is kihevernie azt a súlyos veszteséget, amelyet Szabó T. Attila eltávolítása okozott az egyetemnek. Engel-Kölló Károly a román nyelv- és irodalom magas színvonalú oktatásáról, Faragó József a néprajzkutatás és -oktatás fejlődéséről ír. Az utóbbi külön is hangsúlyozza Gunda Béla a későbbi akadémikus kiemelkedő szerepét a tárgy fellendítésében. Gunda Béla távozása után (szerződését 1948-ban nem hosszabbították meg), a néprajztudományt mesterségesen elsorvasztották, a tanszéket is megszüntették s a „tárgyat" néhány kurzus szintjére süllyesztették. Farkas Cs. Magda írásában a kolozsvári kísérleti lélektani iskola eredményeit, vezetője, Zörgő Benjámin professzor munkásságát méltatja, s konklúziójában sajnálkozva állapítja meg, hogy az 1959-es kényszeregyesítéssel gyakorlatilag megszűnt a tanszék addigi munkássága, a kísérleti lélektani berendezéseket pedig egyszerűen megsemmisítették. Faragó József egy további tanulmányában sajátos kolozsvári tudományos intézmény, a mindössze hét esztendőt megért Erdélyi Tudományos Intézet sorsát ismerteti. Az 1940 őszén törvényerejű rendelettel létrehozott intézet feladata Magyarország, különösképpen pedig Erdély földrajzi, néprajzi, nyelvi, történeti, társadalmi kérdéseinek és más országok népeivel való kapcsolatainak tudományos feltárása volt. Ezek kidolgozására nagyszabású tervek születtek, amelyek részbeni megvalósítására is csak évtizedek múltán — már az Intézet megszűnte után — kerülhetett sor. Hogy csak egy-két rendkívül fontos kiadványt említsünk, innen indult útjára (s Budapesten folytatódott) Szabó T. Attila „minden idők legmonumentálisabb magyar nyelvtörténeti szótára", az Erdélyi Magyar Szótörténeti Tár sorozata, Jakó Zsigmond nagyszabású forráskiadása, A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei I—II. kötete, ugyancsak az ő gondozásában készült el (s jelent meg 1997-ben) az Erdélyi Okmánytár (1203-1300) impozáns kötete stb. 1945-ben az Intézetet a Bolyai Tudományegyetemhez csatolták, 1948 elején azonban — miután korábbi vezetőit politikai okokból leváltották, s az új vezetőket is hamarosan eltávolították — az Intézet hétévi munkássága után csendben megszűnt, anélkül, hogy formálisan megszüntették volna. Kerekes Jenő az egyetem Jogi és Közgazdaságtudományi Karának munkásságát ismerteti. Ezen a karon volt a legmagasabb a hallgatók száma; a karon működő tanszékek már 1946-tól kiadványsorozatokat, egyetemi jegyzeteket publikáltak; neves vendégprofesszoraik (Bónis György, Incze Miklós) mellett kiváló helyi szakemberek (Jordáky Lajos, Demeter János) látták el az oktatási, tudományos kutatói és irányítói feladatokat. 1948-tól a helyzet itt is gyökeresen megváltozott: átszervezések, mondhatni tömeges elbocsátások, sőt bebörtönzések követték egymást, végül a kart felszámolták, s 1959, a kényszeregyesítés óta nincs magyar nyelvű jogászképzés Romániában. Lényegében hasonló volt a sorsuk az egyetem Természettudományi Karán (s a Marosvásárhelyre költöztetett Orvostudományi Karon) működő intézeteknek, tanszékeknek is. Az orvosi kar létrehozását Obál Ferenc (volt szerződéses professzor) ismerteti. Magának is jelentős szerepe volt a kar kiépítésében, olyan szintén magyarországi professzorokkal együttműködve, mint Miskolczy Dezső a neves ideggyógyász, Környei István idegsebész, Móritz Dénes gyermekgyógyász és sokan mások. Az ő munkájuknak köszönhető, hogy már az első esztendőkben kiépült szinte a teljes orvosi kar. A kiválóan működő kart az 1948-as oktatási „reform" kiszakította az egyetem kötelékéből s önálló Orvosi és Gyógyszerészeti Intézetté alakította, megfosztva eképpen magyar jellegétől. Az Erdélyben hagyományosan magas színvonalon művelt matematika eredményeit Maurer I. Gyula ismerteti, külön is hangsúlyozva Borbély Samu professzor fontos szerepét mind magának az egyetemnek a létrehozásában, mind pedig (1949-ben bekövetkezett eltávolításáig) a matematika tudományos művelésében. A terjedelmes tanulmányban tanrendek, egyetemi jegyzetek, egyéb kiadványok felsorolása és értékelése is helyet kapott. Gábos Zoltán a fizikatudományi kutatásokról és a fizika oktatásáról nyújt átfogó képet, Vargha Jenő és Várhelyi Csaba pedig a kémiai tanszékek munkásságáról ad számot, kiemelve Vargha László akadémikus (Szentgyörgyi Albert volt munkatársa) és Imre Lajos professzor tevékenységének pozitív szerepét. Ezeknek a tanszékeknek az eredményeit jól tükrözték az Acta Bolyaiana matematikai és természettudományi sorozatai, bizonyítva, hogy 1948/49-ig, az egyetem szovjet típusú átszervezésig, milyen magas színvonalú tudományos tevékenység folyt ezen a területen is. A növénytani és állattani tanszékek nehéz, küzdelmes életét ismerteti Szabó Zsigmond, illetve Nagy Tóth Ferenc - Fodorpataki László tanulmánya. Ezeket a tanszékeket 1945-ben megfosztották felszerelésüktől (át kellett adniuk a román egyetemnek), s csak nagy nehézségek árán