Századok – 1999

Történeti irodalom - Két forráskiadvány a háború utáni magyar–román viszonyról (Ism.: Demény Lajos) V/1129

1129 TÖRTÉNETI IRODALOM tudták pótolni a kutatáshoz és az oktatáshoz szükéges anyagaikat. Az Erdélyi Múzeum Egyesület anyagát, amelyet az egyetem szerződés alapján használhatott, államosították s azt is a román egyetemnek adták át. Ugyanez lett a sorsa az egyetem botanikus kertjének is, amelynek használatától a magyar egyetem tanszékei elestek. Molnár Jenő tanulmányában az Erdélyben hagyományosan magas szinten művelt földrajz-és fóldtan-tudomány nehéz helyzetét ismerteti, ami főként abban jelentkezett, hogy a szovjet mintájú átszervezések szinte évente változtatták a szaktárgyak helyzetét, kutatási és oktatási feltételeit, illetve követelményeit. Ennek ellenére Tulogdy János professzor tanszékvezető irányításával a tanszék számottevő kutatási eredményt mutathatott fel, s többszáz jól felkészült földrajz szakos tanárt nevelt fel. Katona Szabó István az egyetemi hallgatóság tudományos és kulturális öntevékenységével foglalkozik, ismerteti a közvetlenül 1956 előtti közművelődési szerveződést, amelynek keretében a hallgatóknak énekkari, színjátszó, népitánc és előadóművészi tevékenységre nyílt lehetősége az egyetemen, s azon kívül is. Ezt a pezsgő kulturális életet 1956 után fokozatosan elsorvasztották. Gagyi Balla István tanulmányában az 1956-os magyarországi forradalom hatását elemzi, számos olyan mozzanatra is kitérve, amelyek eddig kevéssé vagy egyáltalán nem voltak ismertek, (köztük a Bolyai Egyetemről 1956-os „bűneik" miatt kizárt, továbbá a bíróságok által elítélt hallgatók eddig ismertté vált névsora). Itt említendő az a néhány rendkívül érdekes interjú-részlet is, amely az egyetem korabeli vezető professzorainak 1956-ról alkotott felfogását mutatja be. Bodor András az egyetem kényszeregyesítése felé vezető folyamat tragikus állomásait ismerteti, Balázs Sándor befejező tanulmánya a felszámolás politikai és ideológiai ürügyeit sorolja fel, ezek meggyőző cáfolataival együtt. A gyűjteményes kötetet a Bolyai Tudományegyetem válogatott bibliográfiája zárja (Sebestyén Kálmán munkája), amely 1945-től 1999 májusáig sokszáz tudományos és népszerűsítő kiadvány, továbbá publicisztikai megnyilatkozás címét tartalmazza. Az összeállításból is nyilvánvalóvá válik, hogy jelen kötet újabb, fontos előrelépés a Kolozsvári Bolyai Tudományegyetem történetének tudományos feltárásában s egyben hathatós hozzájárulás a kolozsvári magyar egyetem visszaállításáért folyó küzdelemhez. Mucsi Ferenc KÉT FORRÁSKIADVÁNY A HÁBORÚ UTÁNI MAGYAR-ROMÁN VISZONYRÓL A második világháború utáni magyar-román viszonyt illetően az utóbbi években két — szerintem fontos — forráskiadvány látott napvilágot. A megjelenés időrendjében az első a Román Nemzeti Levéltár által kiadott háromkötetes dokumentumgyűjtemény, amely az 1945 és 1947 közötti időszakot öleli fel, minden egyes évnek külön-külön kötetet szentelve. A Teleki László Alapítvány jelentette meg a másikat 1998-ban, Fülöp Mihály és Vincze Gábor gondozásában.* Míg ez utóbbi kimondottan a magyar-román viszony alakulására vonatkozik, a román forráskiadvány az egész román politikai élet fejlődését követi a bel- és külpolitikában, beleértve a magyar-román kapcsolatokat is, főleg az erdélyi magyarság helyzetét illetően. A magyar forráskiadványhoz bevezető tanulmányt író Fülöp Mihály és az iratokat sajtó alá rendező Vincze Gábor munkássága — legalábbis a szakemberek körében, de talán nem tévedünk, hogy a szélesebb olvasóközönség előtt is — ismert. Fülöp Mihály már jóval 1989 előtt közölt időtálló tanulmányokat és elemzéseket a magyar-román kapcsolatok tárgyköréből és egyike a kérdés legavatottabb magyar szakembereinek. Vincze Gábor nevére főleg 1990 után kellett odafigyelnie annak, akit az erdélyi magyarság háború utáni sorsa s ezzel összefüggésben a magyar-román viszony alakulása érdekelt. Ami Fülöp Mihályt illeti, állításunkat mi sem bizonyítja jobban, mint a kötethez írt kiváló bevezető tanulmánya. Benne a rövidség ellenére árnyaltan, lényegre törően és tárgyilagosan foglalja össze a magyar-román kapcsolatok legfontosabb mozzanatait 1945 és 1947 között. Már tanulmánya elején felveti a kérdéseket, amelyekre választ keres és feleletet kíván adni olvasóinak az „egyik legtöbbet vitatott és máig indulatokat kiváltó" témakörben: „Mit tett és mit tehetett a magyar * Románia. Viatja politicá in documente, I—III. Bucureçti, 1997. Revízió vagy autonómia? Iratok a magyar-román kapcsolatok történetéről (1945-1947), Budapest, 1998.