Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
120 CSERNUS SÁNDOR ter igen tömören és lényegretörően fogalmaz az egyik, több korabeli és hajdanvolt fejedelem életéről, így V. László drámai sorsáról is elmélkedő versében:208 A fentiek alapján aligha kétséges, hogy az idézett három burgundi történetírónak (és természetesen a fejedelmeknek, akiket szolgáltak) a Hunyadiakkal szemben alapvetően inkább ellenséges érzelmei lehettek (legalábbis pozitív elfogultságuk Mátyással szemben szóba sem jöhet); hiszen az ő rövid félmondataik is egyértelműen arra engednek következtetni, hogy végső soron Mátyás „a jog ellenében" uralkodik, tehát bitorló, az apja pedig „a Blauk/Blancq", а flanc" vagy a „blanc chevalier" vagy a flanc, chevalier comme l'on disoit" („Blanc, akit lovagnak mondottak") s akinek bemutatásából jól érezhető, hogy ugyan a törökök elleni harcban sikereket ért el, de egyszerű (vagy bizonytalan) származása következtében távol áll attól, hogy méltán lehessen egy nagy uralkodó dinasztia alapítója. A francia történetírás tehát a valóságnak megfelelő módon ismeri a Hunyadiak (különösen a Valois-k mércéjével mérve) szerény eredetét és valachiai származását: ennek a származásnak az említése vagy nem hordozott semmiféle értékítéletet, vagy pedig - többé-kevésbé pejoratív értelemben volt használatos. Politikai ellenfélnek annál több elismerés, mint amennyit Hunyadi törökellenes harcainak említése, nem is nagyon járhatott - legfeljebb még hallgatni lehetett róla, mint ahogy tette Thomas Basin.209 Mint említettük, a Hunyadi János, V. László és Mátyás ábrázolása az 1456 után lejegyzett anyagban már bonyolult kölcsönhatásban van egymással. A Hunyadi Jánosra vonatkozó kortárs anyag többnyire pozitív, a származással kapcsolatban vagy tartózkodó, vagy fanyalgó, vagy tényközlő megjegyzéseket tesz, hogy végül eljusson a „Chevalier Blanc"-mítoszt kibontakoztató kontextusig. Az 1456 után írott forrásokat viszont már többnyire befolyásolja a pártállás, vagy annak a fejedelemnek a pártállása, akinek kegyét a történetíró leginkább keresni óhajtja. így a francia történeti irodalom információi alapján, mint láttuk, nagy a valószínűsége, hogy — és gyakrabban, mint ahogy eddig feltételeztük — egy indifferens, vagy éppen Hunyadi-ellenes közegből származó, esetleg ellenséges hangulatú és becsmérlőnek szánt flanc, Blancus (Blak ? Vlach? Blachus? Vlachus?)" megjelölés húzódik meg a forrásainkban — hol (,,/e Blanc/Blauk"-ként) inkább negatív, hol pedig (,,Chevalier Blanc"-ként) igen pozitív éi-telemben — használatos variánsok mögött. Vannak tehát közöttük olyan szövegösszefüggések, melyekben a flanc" inkább flak/Vlach"-ot — azaz alacsony, vagy teljesen be nem fogadott idegen származást — takar, és ahol a flanc" erősen pozitív értelemben, de ugyancsak kontextustól függően, „Chevalier Blanc/Fehér Lovag"-ként 208 Georges Chastellain „Recollection des Merveilles advenus de nostre temps" c. verséről van szó, melyben a költő talán szabadabban és egyértelműbben nyilváníthat véleményt, mint a „hivatalos" krónika történetírója... kiadva: Chastellain, Oeuvres.., VIII, (ford.: Cs. S.) ,JLáttam én magyar királyt, ki várta. Elragadta egy közrendű társa Kedvesét nemes frigyre, hitvesi nászra Ki neves, hírneves személy. Ám testét befödte szemfödél, megölte. S így sorvadt el a királyi gyökér Nem tudni mily gálád árulás, hitszegés. És szakadt ki földjéből örökre Halott ő immár, s koronáját tőle. S a felkapaszkodott póri származás Szemét a királyi trónra vethette" 209 д Mátyás, illetve a Hunyadiak származásával kapcsolatos, nem kis részben mesterségesen gerjesztett bizonytalanságok — a Bonfïni-féle római eredet vagy a jóval később Heltai után megismert császári leszármazás ismeretének — a francia történeti irodalomban nincs nyoma. A Hunyadi család származására vonatkozó adatokat összegyűjtve elemzi Teke, 80-89, E. Kovács, 7-13.
