Századok – 1998
Tanulmányok - Berta Péter: A túlélők teendői. (A posztmortális szolgálatok rendje későközépkori városaink vallásos közösségeiben) IV/765
780 BERTA PÉTER fogadalmi gyertyát vagy oltárterítőt, hozzájárulnak a templom épületének felújításához, szakrális kellékeinek pótlásához, vagy hátrahagyott földterületeik jövedelméből juttatnak járadékot az üdvösségükről gondoskodó egyházi személy, Ш. intézmény javára. A soproni Szent Mihály-templom részére például „...Türs Márton 1473-ban egy miseruhát, Kronperger Ákos neje, Erzsébet 1481-ben ezzel szemben összes ezüstöveiből és tört ezüstjéből kelyhet és gyöngyeiből drága vállkendőt rendel csináltatni. Rauch Farkas 1493-ban egy kehelyre 12 forintot hagyományoz és ezenkívül barna bársonyból egy miseruha készítése felől is intézkedik (...) Wossenperger Lénárd neje, Veronika 1507-ben aranyozott ezüst merőkanalából és hat ezüst kanalából rendel egy kelyhet készíteni, fekete atlasz subájából pedig miseruhát. Grätzer Kristóf neje, Anna gyöngypártáját 1521-ben szintén miseruhára hagyja. (...) 1493-ban Dürniczer Mátyás négy ezüst serlegéből és egy ezüst csészéjéből füstölőt csináltat (...) míg Weiner János 1466-ban minden ezüst készletét az ezüstövek kivételével egy ereklyetartó készítésére ajándékozza, melynek aranyozására még külön 5 forintot ad."86 A temetést követő hetekhez, hónapokhoz esetenként további szakrális feladatok is járulnak. Hillebrant András testamentumában például azt kéri, hogy „...sírja fölött egy esztendeig két vagy négy fiú a »Salve Regina«-t énekelje...".87 Mások — ugyancsak nyughelyük felett — zsoltárokat olvastatnak, vagy a halotti zsolozsmákat mondatják el,8 8 ill. hozzátartozóikat utasítják arra, hogy — szintén az elhunyt üdvözülését elősegítendő — bizonyos alkalmakkor vendégeljék meg a környék szegényeit. Ha arra keressük a választ, hogy az eltávozó — ill. rajta keresztül a "közösség keresztény értékrendje" — milyen elvárásokat támaszthatott a túlélők egyes csoportjaival szemben, számos hasznos információt nyerhetünk az Érdy kódex alábbi, a halottak rosszállását kiváltó földi cselekedetekkel foglalkozó részletéből: „hét rendbeli népeket találunk írásban, kik ellen az szegén másvilágiak felette nehezesök". [a] „elsők az jótevő baráti, kiknek (...) ez világon jót tettenek, azok kedég elfeletköztenek rólok holtok után (...) meg nem hálálni az jó tételt annak, akitől vagyon, nagy szeméremség, fia ki elhalgatja, hálálatlan vala (...) ha ki kedég mindenestől fogva elfeledi, még annál es hálátlant, ha ki még bosszút tészen felöl reá, minden kegyetlennél kegyetlenb". [b] „másodrendbeliek, kik mikoron valamely jószágot idvességért hattanak elosztani és szolgáltatni, ők kedég magoknak tulajdonojtják mint saját morhájokat". [c] „harmadrendbeliek, mikoron kinek maradéki vannak: jó fia, felesége, atyja, anyja, rokonsága és holta után elfeletköznek róla, ezek es nagy hitetlenségben és hálálatlanságban esnek". 86 Házi 1939: 91. A Szent Mihály-templom tatarozására, átalakítására „...Kálmán pék 1477-ben egy font dénárt (...) István timár 1483-ban 3 font dénárt, Seinreich Péter ugyancsak 3 font dénárt, Drosendorffer György káplán 12 akó mustot, Haiden Vencel özvegye, Agnes 1484-ben 50 forintot (...) hagyományoz..." In uo. 29.; lásd még uo. 29-31.; 36-37.; Herodek 1914: 142.; Bedy 1936: 86-87 stb. „Sopronban a leggyakoribb bizonyos összegek felajánlása volt a templom építési kasszájába, a lélek üdvére hagyatkozók 54,7%-a élt ezzel a lehetőséggel egy vagy több egyházi intézmény javára" - jegyzi meg Szende Katalin (1990: 269.). 87 Békefi 1906: 153. 88 Vö. Solymosi 1987: 555.
