Századok – 1998
Tanulmányok - Berta Péter: A túlélők teendői. (A posztmortális szolgálatok rendje későközépkori városaink vallásos közösségeiben) IV/765
A TÚLÉLŐK TEENDŐI 781 [d] „negyedrendbeliek az adósok", mert „nem felettetik el az adósság, bátor meghaljon az akinek tartozik. De tartozik megadni még holta után es avagy lelkéért költeni, avagy nemzetinek megfizetni", mivel „az bin meg nem bocsáttatik, mígnem az elvett jószág meg [nem - В. P.1 adatik". [e] „ötödrendbeliek az egzekútorok, kik az testamentomot lélek után nem szol- ( gáltatják". ГЛ „hatodrendbeliek, kik koronkéd alamizsnával élnek, akár ez egyházbeliek és szerzetesök légyenek, akár ez világi szegények, bádogok légyenek, kik másnak jószágával élnek és nem szolgálnak róla". [gl „hetedrendbeliek, kikre az szegényeknek keze munkájok szállót, avagy kiknek tisztökben más szállót és másnak keresményével élnek és semmi emiéközetöt nem tésznek utánnok, kiknek véres verejtékivei élnek".89 A hátramaradóknak tehát ajánlott betartani a testamentum utasításait, azaz a hagyatkozó akaratának megfelelően felosztani az elhunyt vagyonát, gondoskodni az egyházi szolgálatok díjának előteremtéséről; megőrizni az eltávozott emlékét, s mindazok esetében, akik a halott földi javaiból részesültek, imádságokkal, szentmisék felajánlásával viszonozni az elhunyt adományait. Ha a gyászszertartás illő megszervezésének vagy a végrendeletben rögzített egyéb szakrális elvárásoknak a hozzátartozók nem tesznek eleget, esetenként örökségük egy részét is kockára teszik. A márcfalvi származású Tíüdel például azzal a feltétellel hagyja félrész szőlőjét nejére és későbbi örököseire, hogy azok gondoskodjanak a soproni vár árokmenti Boldogaszszony-templomban felállított öröklámpa ellátásáról, de amennyiben „...hanyagok lennének az öröklámpa kiszolgálásában, ebben az esetben a szőlőt elvesztik, és azt a Nagyboldogasszony céhe nyeri el hasonló kötelezettség mellett."90 A végrendelet tiszteletben tartására maga az egyház is — legalábbis az 1515. évi veszprémi szinodális könyv rendelkezése szerint — gondot fordított: kiközösítéssel fenyegette azokat az örökösöket és végrendeleti végrehajtókat, „akik hat hónapon belül nem teljesítették az elhunyt utolsó akaratát. (...) A végrendeletet író pap kötelessége volt a végrendelkezőt emlékeztetni arra, akar-e valamit a veszprémi székesegyházra hagyni. A közreműködő pap a jámbor adományokról a halál után tájékoztatást adott az esperesnek, aki kerületében összeírta a hagyatékokat, nehogy feledésbe, veszendőbe menjenek."9 1 Hasonlóképpen rendelkezik a soproni tanács 1418. évi utasítása, amely szerint „Az ér-89 Halottak napja. Érdy codex II. köt., 433.; 434. 90 Házi 1939: 208. 91 Solymosi 1996: 117. A végrendelet betartására — miként azt a bácsi egyházmegyében a hívek által felajánlott oblátiók elosztása kapcsán 1478-ban kirobbant vitát lezáró egyezség is mutatja — az a gyóntató is köteles ügyelni, aki a végakarat kinyilvánításnak szem- és fültanúja volt. A megegyezés értelmében amit „...az oltárigazgatók a betegek ellátásakor kapnak, az legyen az övék; ha valamelyik semmit sem kapott volna, annak egy kenyér ára legyen a jutalma. (...) A gyóntatónak (...) ha a végrendelkezésnél jelen volt, gondoskodnia kellett arról, hogy a végrendelkező akaratát meg nem engedett módon ki ne játsszák. Tilos volt a végrendelkezőt rábírni (...) végső intézkedésének megmásítására is; legfeljebb tanácsolni lehetett neki és megfelelő, istenfélő alakban oktatni...". In Kollányi 1908: 34-35. Vö. még: Király 1894: 361. A korabeli céhes mesterek — bár „...a céhszabályok ezt tételesen nem mondják ki..." — a céhesek özvegyeinek halálakor „...az esetek többségében (...) tanuként jelen voltak a végakarat kinyilvánításakor még akkor is, ha a feleség vagy özvegy nem említett meg semmit a mesterséggel kapcsolatban, és nem is hagyott semmit a céhre. (...) A céhek szakmai felügyeletet is elláthattak, ha az örökséget fel kellett osztani az örökösök között." Szende 1993: 173-174.
