Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 795 Bár „a város szokása szerint" kifejezés a korlátozás lehetőségét is magában foglalta, az utóbb idézett rendelkezés, lényegét tekintve, arra mutat, hogy Gyula oppidum kézműves iparának fejlődése a 15. század végére előrehaladt ugyan, de még nem jutott el a konkurencia élesedésének, vagy éppen az idegenekkel szembeni céhes elzárkózásnak a fokára. Céhek létezéséről Gyulán amúgy is csak a 16. század tizeshúszas éveiből van tudomásunk — amikor Corvin János, majd özvegye, Frangepán Beatrix (és leányuk, Erzsébet) halála után a gyulai uradalom II. Ulászló adományaképpen (1510) már a király unokaöccse, György brandenburgi őrgróf birtokában volt.15 Brandenburgi György hagyta jóvá 1516-ban azt az okmányt, amelyben — mint még szó lesz róla — a gyulai szabók első céhlevelét gyanítjuk.1 6 Az ő számára állította össze Ahorn János udvarbíró 1528-ban azt a számadáskönyvet, amely az uradalom előző négy évi bevételei között ex confraternitate textorum, azaz a vászonszövő (netán a posztószövő?) takácsok céhétől befolyt összeget is följegyzett.17 S nyilván az ő utasítására készült valamivel korábban az a számadás is, amely tizenkét céh részére kiszolgáltatott gabona-járandóságot könyvelt el az 1525. évi kiadások között.18 Hogy a szabóké és takácsoké mellett a további tíz céh milyen szakmák művelőiből állt össze, arra közvetlen adatok híján az egyidejű —1525 Szent György-napi — uradalmi cenzusjegyzék gyulai névanyagából lehet következtetnünk. Itt a foglalkozást jelentő nevek közül legtöbbször a Varga, Szabó, Szűcs és Kovács, illetve Kalmár és Szatócs családnévvel találkozunk; utánuk a Mészáros, Borbély, Molnár és Nyerges, majd Ötvös, Sarkantyús és Szitás név viselőivel; mellettük feltűnik egy-egy Asztalgyártó, Kerékgyártó, Esztergályos, Csiszár, Rostás, Fazekas és Takács is.1 9 Hogy az ilyen következtetések hozzávetőleges jellegűek, arra egyfelől a Takács (Thakacz) név csupán egyszeri előfordulása figyelmeztet, hiszen ebben a szakmában már céh létesült, tehát többen foglalkoztak takácsmesterséggel, mint ahányan a Takács nevet viselték. Másfelől az ilyen többletet mintegy ellensúlyozta az a tény, hogy a foglalkozást jelentő vezetéknevet olyan családtagok, illetve leszármazottak is megőrizhették, akik az illető foglalkozást már nem folytatták. Kétségtelen azonban, hogy atyjuk vagy nagyatyjuk még azt a foglalkozást űzte, amelyet a nevűk jelölt. Tehát a névanyagot e fenntartások mellett is irányadónak lehet tekintenünk.2 0 15 II. Ulászló 1510. március 22-i adománylevele Gyulán kívül már Békést és Simándot is az uradalom oppidumainak nevezte — éppúgy, mint az a négy évvel korábbi, 1506. december 8-án kelt rendelkezése, amely még Frangepán Beatrix és leánya, Erzsébet birtoklásáról szólt: GyO 41-42, 56-58; vö. ВО I. 111-112. 16 Lásd alantabb a 25-28. jegyzetet. 17 A takácsok céhétől 2 forint 10 dénár folyt be: GyO 121. — A confraternitas szó a céh egyik latin megfelelője. A nagyváradi szabócéh alább tárgyalandó szabályzatának (lásd 23. jegyzet) latin nyelvű bevezetése ezt így fejezi ki: magistri cehae seu confraternitatis. — A szürkeposztószövőket magyarul csapónak, szűrcsapónak, latinul többnyire lanifexnek mondták, de előfordul szűrtakács, illetve textor (textor pannorum griseorum) megnevezésük is; lásd pl. Nagy Imre: Anjou-kori Okmánytár III. Bp., 1883. 34; vö. Wollenweber-. Fejérpataky László-. Magyarországi városok régi számadáskönyvei. Bp., 1885. 164, 170; stb. Az utóbbi szóhasználat tehát a gyulai iratokban sem zárható ki. 18 „... antiquo iure conservato duodecim cehis dati sunt cub. VI": GyO 106. 19 GyO 91-93. — Az uradalom 1526. és 1527. évi kiadásai között kőfaragóknak (lapicidae), lakatosmestereknek (magistri seratorum), kádárnak (doliator) és kocsigyártónak (curripar) kifizetett összegek is szerepelnek: GyO 104. 20 A szövegben kifejtettek megfelelnek történészeink többsége nézetének foglalkozás és családnév kapcsolatáról a 16. században; lásd pl. Engel Pál: Egy bácskai jobbágynévsor 1525-ből. Törté-
