Századok – 1998

Vita - Bálint Csanád: Megjegyzések Róna-Tas András megjegyzéseire IV/949

VITA 955 lehetősen eltérő rajz' mindenekelőtt azért tűnhet annak, mert Erdélyi rajzai az óra 2-es számjegye, míg Göblé a hatos számjegy felé van elfordítva." Hát éppen ez az, amit az olvasó szeretne megtudni: amikor a sajátját közzétette, vajon mit gondolt R. G. a korsót szintén eredetiben tanulmányozó Hampel J. és Erdélyi I. rajzáról? Volt-e bennük R. G. szerint jó, s mi volna a téves bennük? Egy általános vonatkozású kérdés: megengedhető-e úgy írni könyvet valamiről, hogy a témában korábban megnyilat­kozókat említetlenül hagyom? Mindennek kapcsán egy furcsa kutatói magatartás fölötti értetlenségem fejeztem és fejezem ki most is. írásomban elismeréssel nyilatkoztam R. T. A.-nak az ázsiai sátrakra vonatkozó ismereteiről, nem is akarok azokról vitatkozni vele. Abban meg éppenséggel még hajlok is egyetérteni a szerzőpárossal, hogy nem tamgával van dolgunk. Nem bánnám viszont, ha egy bizánci paleográfus megvizsgálná annak lehetőségét, hogy vajon nem egy görög A karcolt rajzáról van-e itt szó? (Egy másik lehetőség, melyet a bizánci epigráfia mai nagymestere, Ihor Sevcenko vetett föl egy beszélgetésünkben: csak nem egy elrontott bizánci monogrammal van dolgunk?) Nem kívánok beleszólni R. T. A.-nak a jurta tipológiai előzményével kapcsolatos feltételezésébe. Hanem a Devnja-i modell mindenképpen olyan kulcsfontosságú lelet, melyről az európai jurtákkal — különösen nem egy, a Kárpát-medencében feltételezettel — kapcsolatban nem szabad megfeledkezni. Ugyanígy kár megfeledkezni a Radziwffl-kódexben ábrázolt kocsisát­raktól való tipológiai és funkcióbeli eltérésekről (a már említett súlyos időbeli távolságot még egyszer nem hozom föl). Arról azonban a) modern kori mongóliai megfigyelés és b) középkori kelet-európai ábrázolás alapján nehéz meggyőzni egy régészt, hogy с) a kora középkori Kárpát-medencében ilyen „proto-" vagy „quasi-jurtákat" hasz­náltak volna. Ha a tárgyalt nagyszentmiklósi karcolt rajz, a Radziwill-krónika kocsi­sátrai és a belső-ázsiai szükségsátrak legkisebb közös nevezője a mozgékonyság, a hirtelen helyváltoztatás által létrejött kényszer, akkor az számomra nem eléggé meg­győző egy hipotézis fölvetéséhez. Még gimnazista koromban tudtam meg R. T. A. akkor megjelent könyvéből, hogy a jurta néhány óra alatt szétszedhető és fölállítható s könnyen szállítható. Hány olyan rendkívüli és sürgető helyzet lehetett a kincset használók körében, hogy ehhez a szegényes és kényelmetlen megoldáshoz kellett volna folyamodni? Ráadásul miért lett volna érdemes megemlékezni ilyen feltételezett, kivételes esetekről egy fejedelmi kincs korsóján? Mindez illogikusnak, de főleg bizo­nyíthatatlannak tűnik. Végezetül megállapítom, hogy R. G. - R. T. A. könyvében egyértelműen „sátorról" esik szó és nem találni azt a most szóba hozott „proto- vagy quasi-jurtákra" vonatkozó (nem ezzel a terminussal jelzett) feltételezést, melyet R. T. A. — egy korábbi műre hivatkozva — a jelen vitacikkében elénk tár. Ez végered­ményben a nagyszentmiklósi „sátorábrázolás"-teória pozitív módosulásaként érté­kelhető. Fantomokkal vitatkoznék, amikor azt írom, hogy a nyelvészek kritikátlanul átvették Thomsen nézetét? Hadd kérdezzek vissza: cáfolta valaki a protobolgár meg­határozást? Éppenséggel én vagyok az, aki örömmel és elismeréssel hivatkozom — mert tudományos meggyőződésemmel találkozik—a kincsről készülőfélben levő köny­vemben és e vitacikkemben is (231. o., 2. j.) 4 a szarvasi felirat ABC-jének a nagy­szentmiklósival való, R. T. A. által megállapított szinte teljes azonosságára. 4 Másként R. ТА: „В. Cs. itt sem idézi, hogy kitől származik az a megfejtési kísérlet."

Next

/
Oldalképek
Tartalom