Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 89 kapcsolatos, gyorsan terjedő és mindinkább reménytkeltő híreket kell majd megvárni ahhoz, hogy Magyarország ismét jelentősebb szerepet kapjon a francia történetírásban. A leglényegesebb kortársi, vagy korabeli feljegyzéseken alapuló információink ezúttal is főleg Monstrelettől és Pintointól, valamint szerényebb mértékben és többnyire a század második felében született művek közül Chartiertól, Saint-Rémytől, Le Bouviertől és Chastellaintől származnak. Azokat a kommentárokat, amelyek Zsigmond császári szupremácia-érvényesítő törekvéseit kísérték — különösen Des Ursins, Monstrelet és Pintoin esetében — már volt módunk megismerni. Az alábbiakban két, Zsigmond megítélése szempontjából jellemző szöveget választottunk ki a canterburyi egyezmény utáni helyzet bemutatására. Az első szöveg az 1416-os Zsigmondi diplomáciai akció utórezgéseit tükrözi: Monstrelet, leírja, hogy miként tette Zsigmond a „savoyai grófot herceggé" (amely eseményt ugyan tévesen teszi a közvetítési kísérlet utánra) de hangulatilag és a kontextus szempontjából nem téved, mert jól érzékelteti, hogy a franciák és a császár között konfliktus van (mint ahogy azt is, hogy a burgundi herceggel konfliktus volt), amikor elbeszélésében végül világosan megfogalmazza.11 4 Monstrelet számára tehát teljesen egyértelmű volt Zsigmond orientáció-váltása, és figyelemreméltó az is, hogy krónikájában (sem a korábbi, sem a későbbi részben) nem használt a császárral szemben kritikus hangot. Más a helyzet Michel Pintoinnel, aki Zsigmond Angliával való szövetségét sokkal csalódottabban fogadta; különösen azt, hogy ígéretet tett arra is, hogy a franciák ellen fordítja a német fejedelmeket, hogy eltántorítja Franciaország mellől a leghívebb szövetségeseit, köztük a genovaiakat. Pintoin mester szerint ezzel a császár „foltot ejtett a becsületén" és az „egyenes útról letérve görbe utakra tévedt", következetlennek, állhatatlannak és „a franciák szemében gyűlöletesnek" mondja őt, miközben megbotránkozva íija le a császár (későbbi szakirodalomban is előszeretettel idézett) mondását, mely szerint „rokonaim Franciaországban vannak, de az angolokra tekintek úgy, mint leghívebb barátaimra".115 Viszont alig titkolt megelégedettséggel veszi be krónikájába a genovaiak Zsigmondhoz küldött válaszának egyértelműen elutasító, sőt csúfondáros megfogalmazású viszont-üzenetének a tartalmát.116 114 „S bizony úgy igaz, hogy (Zsigmond) amikor országaiból elindult, hogy Franciaországba jöjjön, mindig a burgundi herceggel ellentétes pártot támogatta, Bajor Lajos herceg által és annak befolyására, aki Franciaország királynőjének volt a fivére; valamint az orléans-i párt más képviselőinek hatása alatt; viszont amikor országaiba visszaindult, teljesen megváltozott a véleménye, s Burgundia pártját jobban kedvelte, mint a franciákét." Monstrelet, III. 162. Bajor (Wittelsbach) Lajos Bajor Izabella francia királynénak (VI. Károly neje) a fivére, a francia politikai élet egyik fontos egyénisége volt 1402-18 között. Izabellának köszönhetően számos franciaországi méltósághoz, illetve javadalomhoz jutott, majd az Anne de Bourbonnal kötött házassága révén a francia uralkodó dinasztiával került szoros kapcsolatba. Kezdetben (1413-ig) a burgundi herceg törekvéseit támogatja, később az Armagnac párt befolyásos személyisége és Zsigmond bizalmas tanácsadója s nyugati politikájának egyik fő támasza. Fauier, Dictionnaire..., 122., Cohri, H. J.: The Government of the Rhine Palatinate in the Fifteenth Century, Oxford, 1965., 7-9, 45-46, 60-61. Hasonló kommentárt ad L. Douët-DArcq (ed.): Chronique anonyme du règne de Charles VI, VI., 232. 115 Pintoin, VI., 54-58., D'Avout, 243-244., Coville, TV./l., 373. 116 } r A császár írt a genovaiaknak is, hogy elszakítsa őket Franciaországtól. Levelében a legmeggyőzőbb és legszebb szóvirágokkal próbálta őket minderre rávenni; leghívebb barátainak, a birodalom ősi és hűséges szövetségeseinek nevezve őket, majd végezetül még fenyegetőre is vette a
