Századok – 1998

Vita - Veszprémy László: Megjegyzések Anonymus krónikájának fordításáról IV/932

932 VITA 2. Nem érthető, hogy mi vezette az alábbi fordítást. Az 52. caputból ugyanis megtudhatjuk, hogy Árpád 907-ben halt meg, és őt Zolta követte az uralomban. 931-ben Zoltának fia születik. Ebből következően nem halhatott meg 3 évi uralkodás után. Nem tudom magyarázatát adni, hogy milyen okból került az 1182. jegyzetbe, hogy az alábbi "időmeghatározás nem értelmezhető". A: „Et ipse dux Zulta III-o anno regni filii sui de ergastulo corporis viam universe carnis egressus est" (57. c.) V: „Maga Zolta fejedelem uralkodásának harmadik esztendejében a test börtönéből minden test útjára költözött" (346. o.) P: „Maga Szólta vezér pedig fia uralkodásának harmadik esztendejében a test börtönéből minden húsnak útjára költözött" (99-100. o.) Silagi helyesen adja vissza az eredeti szöveget, de nála a idő hosszabbodott meg: „Fürst Zolta selbst aber verließ im vierten Jahr der Herrschaft seines Sohnes das Gefängnis des Leibes und ging den Weg allen Fleisches"(131. o.) Azért is sajnálatosak ezek a hibák, mert a fordítás a mai igényeket kielégítő nyelvezete, szóhasználata és igen gazdag jegyzetanyaga — amely a legújabb eredmények felhasználásával készült (Kristó Gyula munkája) — alkalmassá tette volna arra, hogy a nagyközönségen túl a történészek is forrásként használják. A fordításbeli hibák azonban a munka minden felhasználóját óvatosságra kell hogy intsék. És minden esetben ajánlatos a szöveget az 1926-os, Pais Dezső által készített fordítással összevetni. Veszprémy László MEGJEGYZÉSEK ANONYMUS KRÓNIKÁJÁNAK FORDÍTÁSÁRÓL E sorok írója is mások fordításainak megrögzött és igen szigorú kritikusa révén csak a legnagyobb megelégedéssel veheti tudomásul, hogy a recenzensek szokásától némileg eltérően a fordított szöveget valaki az eredetivel is egybevetette. Általában igen káros az a közöny ami a hazai krónikafordításokat, ill. krónikakommentárokat övezi, noha az utóbbi évtizedekben e fordítások többnyire utánnyomásai, szép számban jelentek meg. Az új munkák közül is kiemelkedik a Bellus Ibolya-féle Képes krónika fordítás /Bp. Európa, 1986/, aminek gondozói jól érezték, hogy az alapos jegyzetek és új fordítás elválaszthatatlanok, kölcsönösen feltételezik egymást. A kommentárok közül pedig páratlan, bár nyilván számtalan módszertani problémát felvető a Kristó-Mályusz-féle Thuróczy-krónika kommentár /Bp. 1988/. A hazai köztudatban Anonymus Gesztájának változatlanul két aspektusa maradt: fontos az említett Béla-király kora, ill. a Pdictus betűk feloldása. Ám a szöveg értelmezése és fordítása ennél sokkal átfogóbb és messzebb vezető kérdéseket vet fel, amire a választ csak a források minél szélesebb körű azonosítása révén kaphatjuk meg. Nyugodtan állíthatjuk, hazai elbeszélő forrásaink vonatkozásában általában ennek még nagy lehetőségei maradtak. Kívánatos is lenne, hogy a visszahúzódó Kö-