Századok – 1998

Vita - Balogh László: Észrevételek egy új Anonymus fordításról IV/927

VITA 931 D.) A latin szöveget egyszerűsítő fordítások esetében következetlenségeket találunk: 1. A: „subiugando totum populum a fluvio Zomus usque ad Crisium et nullus contra eos ausus fuit manus levare" (28. c.) V: „Az egész népet ellenállás nélkül meghódoltatta a Szamos folyótól a Körösig" (312. o.) P: „az egész nép meghódolt a Szamos folyótól a Körösig és senki sem merte a kezét emelni ellenük" (59. o.) 2. Ugyanez a szerkezet máshol: A: „et nullus ausus fuit levare manus contra eos" (34. c.) V: „és senki sem mert szembeszállni velük" (317. o.) P: „és senki sem mert kezet emelni rájuk" (65. o.) E.) A latin szövegtől eltérő fordítások már komoly forráskezelési, illetve értelmezési problémát mutatnak. 1. A fordító értelmezi a szöveget, úgy vélve, hogy az Örökkévaló Király anyja, Szent Mária alapján az olvasó nem fogja tudni, kiről van szó: A: „et sancte Marie matri eius" (Előszó) V: „és anyját, a szent Szüzet" (279. o.) P: „és Anyjának, Szent Máriának" (21. o.) 2. Salanus fejedelem országából királyság lett. A: „de regno suo" (38. c.) V: „királyságából" (320. old) P: „országából" (69. o.) 3. Ez esetben a Pais-fordítástól való eltérést nem találom jó választásnak. A magyarban a követ szónak olyan jelentést tulajdonítunk, hogy olyan ember, aki valamilyen hírt elvisz valahová, majd onnan a válasszal viszszatér. Nyilván itt nem erről van szó, A: „Hoc cum Menumorout per nuntios fuga lapsos audivisset" (51. c.) V: „Amikor ezt Ménmarótnak elmondták a szökött követek" (338. o.) P: „Mikor ezt Mén-Marót a szökve elmenekült hírmondóktól meghallotta" (125. o.) 4. A: „rectores" (53. c.) V: „rectornak" (340. o.) P: „országbírákul" (127. o.) F.) A szöveg pontatlan visszaadása téves datálásokhoz vezet. 1. A: „Postea vero anno V regnante Cuonrado imperatore" (55. c.) V: „Később azonban, Konrád császár uralkodásának ötödik évében" (342. o.) P: „Öt évvel később, Konrád császár uralkodása alatt" (129. old) Silagi Veszprémyhez hasonlóan fordítja: „Später aber, im fünften Jahr der Herrschaft von Kaiser Konrad" (125. o.)