Századok – 1998
Vita - Balogh László: Észrevételek egy új Anonymus fordításról IV/927
VITA Balogh László ÉSZREVÉTELEK EGY ÚJ ANONYMUS FORDÍTÁSRÓL Minden történelmi korszak pontos megismeréséhez nélkülözhetetlen a rá vonatkozó forrásanyag mind teljesebb feltárása. A magyar honfoglalás kora ezen belül is különleges helyet foglal el. Egyrészt a magyarság számára sorsdöntő volta, másrészt a relatív forrásszegénység miatt minden forráskiadás évtizedekig (néha akár egy évszázadig) meghatározó kézikönyvvé válik. A korszak kútfőinek nyelvi sokfélesége (legalább 6 nyelv) elengedhetetlenné teszi az eredeti szövegek magyar fordításban való közlését. Az első tudományos igényű forráskiadás az egy évszázada, Pauler Gyula és Szilágyi Sándor szerkesztésében megjelent A magyar honfoglalás kútfői (Budapest, 1900) — bár nemrégiben egy hasonmás kiadásban ismét napvilágot látott (Budapest, 1995) — nemcsak a tudományos munka, de a szélesebb olvasóközönség számára is ma már csak nagy óvatossággal ajánlható. De mivel e teljességre törekvő bilingvis kiadást új nem követte, még most is sok kutató ezt használja. Előrelépést jelentett a bizánci forrásoknak Moravcsik Gyula fordításában történő bilingvis kiadása (Аг Árpád-kori magyar történet bizánci forrásai. Budapest, 1984), amely igen gazdag jegyzetanyaggal is rendelkezik. Egy mai tudományos eredményeket figyelembevevő és a kor teljes írott forrásanyagát közlő kétnyelvű kiadás komoly állami pénzügyi támogatás nélkül azonban megoldhatatlan. Kizárólag magyar fordításokat tartalmazó összefoglaló munka a közel egy évszázadnyi idő alatt csak egy jelent meg, a Györfíy György válogatásában kiadott, A magyarok elődeiről és a honfoglalásról c. kötet (Budapest 1958, 1975, 1986). Ennek koncepciója, a bővebb „keleti háttér" bemutatása, azonban szükségszerűvé tette a magyar honfoglalókkal kapcsolatos forrásbázisból való szelektálást. Illetve belekerültek olyan források is, amelyek nem köthetők egyértelműen a magyarsághoz. A jegyzetagyag pedig az idő múltával sok tekintetben elavult. Hiánypótló munkát jelentetett meg a Szegedi Középkorász Műhely, amikor kiadta A honfoglalás korának írott forrásai című forrásgyűjteményt (szerk. : Kristó Gyula. Szeged, 1995), a jelenleg 13. kötetnél tartó — mind forrásokat, mind feldolgozásokat publikáló — Szegedi Középkortörténeti Könyvtár sorozat 7. köteteként. Az 1994-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában megjelent Korai magyar történeti lexikon (9-14. század) (főszerk.: Kristó Gyula, szerk.: Engel Pál és Makk Ferenc) mellett e sorozat is megmutatta, hogy a magyar medievisztika egyik központja jelenleg Szegeden van. Az új munka részben szűkebb, részben bővebb (pl.: Ibn Hajján, Al-Udzri), mint elődei. Szűkebb abban az értelemben, hogy kimaradtak belőle azok a források amelyeknek a magyarsághoz való kötése máig nem nyert bizonyítást (pl.: Hérodotos, Malalas). Tágabb pedig forrásbázisát (a Györffy-féle munka 31 forrásával szemben
