Századok – 1998
Figyelő - Kéri Henrik: A Tolna megyei német lutheránusok. Megjegyzések egy tanulmányhoz IV/916
920 FIGYELŐ hétre rá olvashatjuk a megyei közgyűlési jegyzőkönyvben: a méltóságos főispán űr tiltakozik amiatt, hogy néhány földesúr a kegyúri jogra hivatkozva s azt magának követelve kálvinista és lutheránus prédikátorokat alkalmaz és kedvez nekik; ezért felhívja a nemes vármegyét, hogy őfelsége kegyes határozata értelmében ezeket el kell űzni, legalább is azokat, akik a (pesti) komisszió után jöttek. A méltóságos főispán úr ebben az esetben Nesselrod pécsi püspök, egyúttal Baranya és Tolna főispánja. A rendelkezés Györköny, Gyönk, Varsád, Kismányok és Pálfa kivételével az összes többi lutheránus gyülekezetet érintette; az első két helységnek protestáns földesura volt, az utóbbi három helységnél már Mercynek (valószínűleg A. I. К A. Mercy-Argenteaunak) kellett bizonyítania, hogy a törvényes előírásnak megfelelnek: már a pesti komisszió megkezdése előtt volt lelkészük. A többi községből a lelkészeket elűzték, sőt a tanítókat is, mert lelkész hiányában ők látták el az egyházi funkciók egy részét (pl. temettek).19 Eközben is a császárhoz fordul Nesselrod, hogy Mercy tolnai birtokáról, amely az ő püspöksége területén van, a katolikus hit terjesztése és megerősítése érdekében a protestáns prédikátorokat elűzzék.20 Nesselrod Kun Ferenc Bonyhád környéki birtokait is emlegethette volna, de ő inkább nagyvadra szeretett vadászni. A dolog még kapóra is jött neki, mert ebben az időben mérgesedett el a vita Mercy és a megyei adminisztráció között.21 Nesselrod nagyon is eredményesen protestált. A császár utasítására a helytartótanács intézkedik. Ismét arra figyelmezteti a megyét, hogy csak a pesti komisszió előtt alkalmazott prédikátorok maradhatnak. Egyébként pedig a kegyűri jog értelmezése őfelségére tartozik, ő pedig úgy rendelkezett, hogy ezt a magánbirtokokon is csakis az igaz katolikus hit teijesztésére, nem pedig az eretnekség bevezetésére szabad használni.22 Ez világos cáfolata Schmidt, Weidlein és követőik által gyakran hangoztatott nézetnek, hogy Mercy kegyúri joga folytán biztosíthatta alattvalóinak szabad vallásgyakorlatát. Mercy — lehet azonban, hogy az ő nevében A. I. К A. Mercy-Argenteau gróf — nagyon is komolyan vette a helytartótanács leiratát. Válaszában azt bizonygatta, hogy a birtokán élő lutheránusok már a birtok megvásárlása előtt telepedtek oda. Aparból, Závodból, Vejkéből, Berényből a nem-katolikusokat kitelepíti, a korábban több felekezetű Mucsi mára már tisztán katolikus, Hőgyészen, Szakadáton és Lengyelen pedig száz katolikus családot szándékozik letelepíteni. Beadványában aggályának is hangot ad: mi lesz akkor, ha alattvalói a korlátozó intézkedések miatt szélnek mennek? Ez nemcsak az ő kára volna, hanem az adó elmaradása miatt a királyi kincstáré is.23 A kiadott rendeleteket a megye végrehajtja, néha vontatottan, egyes tisztviselők láthatóan jobb meggyőződésük ellenére járnak el a rájuk kirótt feladatokban. Az 1726. február 5-i közgyűlésen ismertetik a helytartótanács leiratát, mely a császár parancsára elrendeli, hogy a földesurak csak a helytartótanács által kiállított menlevelekkel rendelkező svábokat telepíthetnek le, s ilyen menlevelet csak katolikusok kaphatnak. 19 Az erre vonatkozó adatokat 1. Tolna megye közgyűlési jegyzökönyveiben, 1725.09.24. (554— 556.), 1726.02.05 (p. 42) és a helytartótanácsnak küldött jelentéseiben, MOL, С 20, 1725.09.24, MOL, С 40, lad. F, fasc. 2, 1726.04.26. 20 MOL, С 13, 1725.08.07,1. még Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára (=TMÖL), Közgyűlési iratok, 3.465 21 Erre vonatkozólag 1. az 1725. évi Tolna megyei közgyűlési jegyzökönyveket. 22 MOL, С 20, 1725.10.23. 23 TMÖL, Közgyűlési iratok, 3.506 (Dátum nélkül)
