Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
876 CSOMA ZSIGMOND A18. sz. vége, 19. sz. elejének nagyhatású mezőgazdasági szakírója Pethe Ferenc volt,4 9 aki a szőlőtermesztés vitás kérdéseivel szintén sokat foglalkozott. Pethe munkásságának első jelentős darabjaként fogható fel a Vis 'gálódó Magyar Gazda, amelyben számos szőlészeti-borászati témájú szakcikket tett közzé.50 Itt önálló cikkeivel számolhatunk. Szakmai korrektségét jelzi, hogy tévedését sem rest beismerni, mint pl. 1797-ben a 35. számban, amikor a lebogyózást sürgeti, majd a következő lapszámban már elnézést kért a tokaji és a mádi szőlősgazdáktól, ahol ez a minőségjavító módszer általánosan ismert volt. Ez az adat egyben a szaklap élő kapcsolatát is jelzi olvasóival, mert valószínű, hogy olvasói észrevétel alapján kellett revideálnia korábbi megállapítását.5 1 A Magyar Újságban is írt szakcikket, sok írást közölt a magyarországi bortermelő vidékekről.5 2 Gyakorlati tanácsaiban elsősorban a tiszta tárolást hangsúlyozta, és különösen kiemelte a helyes bortárolás szükségességét. A legáltalánosabban elteijedt korabeli magyarországi szőlőfajták felsorolásával és ismertetésével ugyan foglalkozott a Vis'gálódó Magyar Gazda hasábjain, de óvatossága a nagy fajtakeveredésben nem volt alaptalan.53 A fajtakérdésben — még ha ismerte is Sprenger 98 lapon részletesen tárgyalt fajtáit, és Ortlieb, Ruland, Duhamel, Gabridel, Walther, Bidet idevágó munkáit,—nem mert felelősségteljesen fajtaajánlásra vállalkozni.54 B. Sprenger,Vollständige Abhandlung... с. könyvéről az volt a véleménye, hogy „A könyvet egészen elolvasni, s a hypothesiseken rágódni nem árt. " Ugyanalikor ismerte az újabb francia borászati szakirodalmat is, véleménye: „Chaptal frantzia Munkáját sem árt megolvasni". Pethe nagy mezőgazdasági szakkönyvéből, a Pallérozott Mezei Gazda П. kötetéből — amely a kertészetet és szőlészetet tárgyalta — többet nyomtattak, mert ez önálló kötetként is megállta a helyét. így 1817-ben, már az I. és III. kötet elfogyása után, még mindig árulhatták a kötetet.55 Az általa szerkesztett Nemzeti Gazda c. mezőgazdasági folyóirat is több szőlészeti értesítést, cikket adott közre. A változatos életet élő egykori georgikoni tanár budai szőlőtelepítését, annak tapasztalatait, a nagyobb tenyészterületen kialakított újszerű támrendszerről alkotott tapasztalatait 1827-ben külön könyvecskében adta közre.5 6 A később szintén georgikoni tanárt, Rumy Károly Györgyöt is érdekelte a magyar szőlészet-borászat sorskérdése, így a hiányosságokról, Tessedikhez hasonlóan 12 pontos felsorolást adott, ami 1811-ben és a következő években meg is jelent folytatásokban. Rumy Károly Györgyöt 1813-ban hívta meg-Fesfeíics agazdászat, jószágigazgatás, vegytan és természetrajz tanárának, aki az uradalom gazdálkodásának irányításában is részt vett. Rumy munkásságát nehéz pontosan megítélni, mert húsz önállóan megjelent munkáján kívül 107 német, 31 magyar és 12 más nyelvű folyóiratban jelentek meg cikkei, tanulmányai latin, német, magyar, szlovák horvát és más nyelveken, melyeket maga is beszélt. Ezeken a nyelveken 280 kisebb-nagyobb, sok esetben többkötetes kézirata maradt hátra, melyek jelentős része elpusztult. 49 Säle S. 1964., Kuruez Gy. 1986.34-55., Kurucz Gy. 1988-89. 473-493.,. 50 Kurucz Gy. 1986. 52. 51 Vis'gálódó Magyar Gazda 1797. 277., 1797. 288. 52 Kurucz Gy. 1986. 52-53. 53 Vis'gálódó Magyar Gazda 1797. 284-285. 54 Pethe F. II. 407., 408., 424. 55 Nemzeti Gazda 1817. II. 224. 56 Pethe F. 1827.
