Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM MAGYARORSZÁGON... 877 A rendkívül termékeny és szorgalmas Rumy a szőlőtermesztés helyzetével már 1811-ben foglalkozott cikksorozatban, majd 1812-ben és 1814-ben is.5 7 Ebben és a következő évben beszámolt a Nemzeti Gazdában a georgikoni havonkénti munkavégzésről5 8 és német nyelven a Vaterländische Blätter-ben is, ahol még 1816-ban is ír egy kis cikket.59 1814-ben fogad egy gazdasági látogatáson levő csoportot, és beszámol a Georgikon termelési eredményeiről.6 0 A magyar szőlőfajták ügye többször is foglalkoztatta.6 1 Már azonban nincs a Georgikonban, 1818-ban, amikor a Tudományos Gyűjtemény hírül adja, hogy szakmai munkássága elismeréséül, többek közt „... a Keszthelyi Georgikonban ifjú Gazdák formáitatása által szerzett érdemeire nézve,...,, levelező tagjai sorába választotta a „Bajor Királlyi Gazdaságbéli Egyesület"62 1817-től már a kastélyon kívül, az uradalmak számára is biztosítani kívánták képzett kertészek utánpótlását. Főleg a szőlészetet oktatták a Georgikonban, de a hallgatókat a kertészet más ágaiba is bevezették. 1817. márc. 3-ai rendelkezés értelmében már a szőlőhöz, gyümölcshöz értő és azt tanuló alpraktikánsokat kellett képezni. A tanításhoz a tanterv és a tárgyfelosztás elkészítését Asbóth Jánosra és Sövegjártó prefektusra bízták. A kétéves képzési időszak alatt egy évig a kertészre bízták az ifjút, hogy a gyakorlati munkafogásokat megtanulja. A kertészhallgatóknak is évente 3-szor kellett vizsgázniuk, mint a többi georgikoni hallgatónak. A Georgikon tantervében a kertészet és a szőlészet-borászat az 1820-as évektől mind jelentősebb helyet kapott, ami Lehrmann József főkertész, majd professzor eredményes munkásságát hirdeti.63 1819-ben a ruszti szőlőművelést íija le Konrád Pál Lajos, akinek írását a 19. sz. első felében többen idézik és felhasználják. Ugyanebben az évben jelent meg J. K. Lübeck kedvelt és a szőlőbirtokosok, borkereskedők kezén nagyon elterjedten használt könyvecskéje.6 4 Az Osztrák Birodalomban a szőlőfajta gyűjteményekre a szakirodalom először 1821-ben hívta fel a figyelmet, amikor Fr. R. von Heintl külön fejezetben értékelte Görög Demeter fajtagyűjtő, azonosító munkájának jelentőségét.65 Görög ez irányú tevékenysége nem egyedülálló Közép-Európában, mint láttuk, a keszthelyi Georgikon is rendelkezett már fajtagyűjteménnyel. A Sziléziai-Morvai Pomológiai Egyesület Mezőgazdasági Természeti Társasága is rendelkezett Brünnben szőlőiskolával és fajtagyűjteménnyel. Heintl 1817. jún. 18-án felhívta az Osztrák Császárság szakembereinek, szőlősgazdáinak figyelmét a fajtaazonosító gyűjtemények létesítésére. Jó példát mutatva kastélya közelében a neringi és a würnissi szőlőiskola és gyűjtemény létrehozásával. Felhívása ösztönözte Görög Demetert, majd Schams Ferencet is gyűjteményeik meg-57 Rumy K. Gy. 1811., 1812., 1814. 58 Nemzeti Gazda 1814. II. 74-78., 154-158., 1815. I. 97-100., II. 123-128. 59 Vaterländ. Blätter 1816. 114-115. 60 Rumy К. Gy. 1814. 61 Rumy K. Gy. 1816., 1818. 62 Tudományos Gyűjtemény 1818. III. 120. 63 Sülé S. 1967. 44-64., Lehrmannra vö: Nemzeti Gazda 1817. I. 405., Ploetz 1837. 5., Csiki L. 1972. 44. 64 Conrad L. P 1819., Lübeck könyvére vö: M. Vávra 1971-1972. 350., és J. K. Lübeck 1819. 65 Fr. R. von Heintl 1821. 183-187.
