Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM MAGYARORSZÁGON... 873 A pesti egyetem professzora, Mitterpacher Lajos, a Ratio Educationis rendelkezése értelmében a filozófiai karon mezőgazdasági ismereteket, így szőlészet-borászatiakat is tanított. Már a bécsi Theresianumban gazdasági tárgyú előadásokat tartott, amelyek összegzését 1773-ban az Entwurf-ban kiadta. Ebben a munkájában azonban még a szőlészet kérdéseivel nem foglalkozott. Később 1775, 1776-ban írt részben a szőlőtermesztést-borászatot érintő munkát, míg az 1777-94 között 3 kötetben megjelent Elementa már európai színvonalon álló egyetemi tankönyv volt. Több mint három és fél évtizedes oktatói munkássága alatt 1801-ben az egyetem rektora is volt. Beválasztott tagja lett az alsó-ausztriai gazdasági egyesületnek. Tudományos munkássága elismeréséül tagjává választotta a bonni akadémia, a pesti egyetem bölcsészeti karától pedig a szenior rangot kapta. Az agrárismeretek terjedését nemcsak alapos és lebilincselő előadásaival segítette, hanem tankönyvekkel is; középiskolásoknak éppen úgy írt tankönyveket, mint az egyetemi hallgatóknak. II. József uralkodása idején azonban az „oeconomica ruralis" tanszéket megszüntették. A Helytartótanács 1785 őszén hozott határozata kimondta, hogy a megszüntetendő tanszék tananyagát a jövőben az általános természetrajz és a technológiai oktatás keretei közé kell beállítani. A tanszék nélkül maradt tantárgy, s az utóbbi studiumok oktatását is természetszerűleg Mitterpacher Lajos végezte. A mezőgazdaságtan ettől kezdve a központi papnevelde és a Mérnöki Intézet utolsó éves hallgatóinak kötelező, a bölcsészkari hallgatóknak pedig fakultatív tantárgya lett. (Az utóbbiaknak azért fakultatív, mivel a bölcsészet akkor „Studium generale" volt, amit két éven át mindenkinek látogatnia kellett, mielőtt szakosodott volna). Változást az 1790/91. évi országgyűlésen alkotott törvények is csupán a tekintetben hoztak, hogy a „Ratio educationis" érvényét megerősítették, a tanszéket azonban csak az 1806. évi, módosított második „Ratio educationis" állította vissza A mezőgazdaságtan egész rendszerét az „Elementa rei rusticae" című háromkötetes nagy munkájában fejtette ki. A mű valójában egyetemi előadásainak részletes kidolgozása volt. A tankönyszerű monográfiát eredetileg két kötetre tervezte, s azok a pesti egyetemre kerülése után mindjárt (1777-ben és 1779-ben) meg is jelentek. A termékek feldolgozásával s egyes speciális ágazatokkal kapcsolatos kérdések azonban idővel újabb kötet megjelenését tették szükségessé, ezért készítette el az 1790-es évek elejére, s adatta ki 1794-ben az „Elementa" harmadik kötetét „Technologia Oeconomica" címmel. Minthogy a kertészkedés, a szőlészet-borászat a 18. századi Magyarországon viszonylag kezdetleges fokon állt, ezért is szentelt a szerző könyvében külön fejezetet a kertészetnek. A kertészet tárgykörét három nagyobb részre tagolja: külön beszél az ún. konyhakerti növények vagy zöldségfélék termesztéséről, külön a virágkertészetről, közöttük természetszerűleg a dísznövényekről is, végül külön-külön és igen részletesen tárgyalja a gyümölcskertészet hasznos és fontos tudnivalóit. Bemutatja a különböző gyümölcsfafélék jellegzetességeit, ismerteti a korszerű oltási eljárásokat. Művének második kötetében előbb a növényvilág tárgykörébe tartozó szőlőtermeléssel és erdőműveléssel kapcsolatos kérdéseket tárgyalja. Különösen sokat foglalkozik a szőlészet egyes kérdéseivel. A szőlő eredetéről szólva, az erdei szőlőt tekinti az összes kerti-hegyi szőlők ősének. Akárcsak a szántóföldi növényeknél, itt is számba veszi a szőlőfajtákat, leíija és rendszerezi azokat.
