Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
874 CSOMA ZSIGMOND Harmadik kötete, mint a cím is mutatja, a mezőgazdasági termékek feldolgozásáról, az ipari növények termesztéséről, s a korban jellegzetes agráriparokról szól. Ennek keretében részletesen tárgyalja a termelés és felhasználás, a kenyérsütés, a dohánytermelés és -szárítás, a borászat (mustkészítés, bortárolás, fejtés), a pálinkafőzés eljárásait, a technológiai tudnivalókat. Fő művén kívül számos tanulmányban, kiadványban foglalkozott az agrártudományok egy-egy részterületével, egy-egy speciális növénykultúrával (pl. a szőlőműveléssel, bor-, pálinka-, és ecetkészítéssel, a len- és kendertermeléssel, a selyemhernyó-tenyésztéssel stb.) s a technológia egyik-másik területével. Mitterpacher jól ismerte a korabeli európai szakirodalmat — ezt hivatkozásai is mutatják — de mindvégig megőrizte önállóságát. J. Beckmann: Grundsätze der teutschen Landwirtschaft с. munkája rendszerét átvette könyvébe, de botanikai és szőlészeti résszel bővítette azt. A szőlészeti, kertészeti részek tárgyalásában részben Arthur Young, Christian Reichart, Otto von Munchausen, Krünitz, Oliver de Serres, B. Sprenger munkásságának eredményeire, valamint más angol, német, francia, olasz és az ókori szerzők pontosan megadott könyveire hivatkozik. Nemcsak mezőgazdasági szakkönyveket, hanem különböző kémiai és útleírási könyveket is felhasznált. A könyv tudományos sikerét jelzi, hogy Lombardia részére olasz nyelven is kétszer kiadták (1784, 1794). Az Elementa 2. és 3. kötetében a kertészeti, szőlészeti szakmunkákat írta le részletesen, bátran felhasználva a magyar szőlészeti szakirodalom gyér számú előzményeit, így pl. Piller Mátyás fentebb már említett könyvét. Az Elementa... sikerét bizonyítja gyors hatása is, mert forrása lett Adamovics Antal 1778-ban megjelent tömör munkájának, amelyben a szőlőtermesztés kérdéseit is érintette, hasonlóan J. Domin 1783-i munkájához.46 Mitterpacher tanítványa volt Nagyváthy János is, aki az újabbkori mezőgazdasági ismereteket elsőként próbálta ki a mindennapi gyakorlati életben. Nem véletlen, hogy a 18. századi mezőgazdasági szakirodalmat az iskolai oktatás áthatja. Ilyen előzmények után és légkörben (a Selmecbányái Bányászati Akadémiát nem is számolva) alapította Festetics György a területileg a keszthelyi uradalomhoz tartozó Georgikont, mint az első európai felsőfokú mezőgazdasági ismereteket oktató intézményt. Festetics György — a kegyvesztett katonatiszt — Keszthelyre visszavonultan igyekezett a hatalmas örökölt adósságát a gazdálkodás jövedelmeiből csökkenteni. így figyelt fel az ésszerű takarékossággal gazdálkodó, nagy elméleti és gyakorlati tudással, tapasztalattal rendelkező Nagyváthy Jánosra, aki a kétkötetes, első magyarnyelvű mezőgazdasági szakkönyvét 1791-ben jelentette meg, amit a császár is aranyéremmel jutalmazott. Teljhatalmú, az uradalmat vezető, irányító tisztnek hívta meg őt Festetics Keszthelyre. Nagyváthy szaktudásának segítségével a gróf az adósságait hamarosan csökkentette is. Az új jószágkormányzó gazdasági elképzeléseihez iskolázott, szakértő segítségre, uradalmi beosztottakra lett volna szükség, ezért többek közt az ő javaslatára is elhatározta Íesfeíics, hogy az uradalmak belső szakember ellátására mezőgazdasági tanintézetet állít fel. Bár a keszthelyi Georgikon részletes előkészítésében nem vett részt, az uradalom termelési színvonalának emelésével Nagyváthy Európa első mezőgazdasági, agrár felsőfokú intézetének működési feltételeit biz-46 M. Piller. 1778., A. Adamovics 1778., J. Domin 1783.
