Századok – 1998
Közlemények - Csoma Zsigmond: A szőlészeti-borászati szakirodalom kialakulása Magyarországon (18–19. sz.) A magyarországi szőlészeti-borászati szakirodalmi kezdeményezések IV/859
A SZŐLÉSZETI-BORÁSZATI SZAKIRODALOM MAGYARORSZÁGON... 865 történetéről, a szőlőfajtákról termesztői, valamint ampelográfiailag hasznosítható metszetekkel. A francia szerzők németre, latinra, végül általa magyarra is lefordított könyvben a magyar nyelvre fordítást azzal indokolta, hogy „..akik tudnak is, hatsak a nagyobb Oskolákban Oeconomiát gazdaságra oktató tanításokat nem halgattak, s a régi és ujjab írók szállásaikhoz nintsenek hozzá szokva, azon fordításokat tökélletesen meg nem értik, hanem azért is, hogy ezzel Magyar literatúránkat is, a mennyire tőlem lehet, ékesítsem és gyarapítsam." A kétkötetes könyv fordítását 1809-ben fejezte be. Munkássága nem egy szokványos könyvfordítást jelentett ekkor, annál többet, mert bátorság kellett ahhoz, hogy az előretörő francia seregek és Napóleon magyar önállóságot hirdető röplapjai, majd kiáltványa idején egy dunántúli vidéki lelkész éppen francia szakkönyvet fordítson.22 Hogy mégis megjelenhetett ez a könyv, mutatja azt is, hogy Bécs inkább a szakmunkák hiányosságait helyezte középpontba ahelyett, hogy a magyar árukra, borokra hátrányos vámpolitikán változtatott volna, ami a bortermelés minőségromlásának egyik oka volt a 18-19. század fordulójára. Érdeklődés megmutatkozott azonban a közvéleményben a könyv iránt, amit az előfizetők, támogatók népes névsora is mutat. Légrádi László is e nevek között szerepelt, aki 1844-ben külön is kiadott egy fajtajegyzéket, amire talán Fábiánnak az előszóban erre vonatkozó tervei is sarkalták. Hasonlóan szerepel Görög Demeter neve is az előfizetők közt, aki Grinzingben alapított nem sokkal később Eur "ipa hírű fajtagyűjteményt. A könyvet minden dunántúli borvidéken előjegyeztették a nagyobb és a kor színvonalán gazdálkodni kívánó szőlőbirtokosok. A fordítást a saját jegyzeteivel, fogalmakat magyarázó szótárral, továbbá a szőlőcukor, a szőlőmagolaj és a krispán készítéséről szóló fejezettel kiegészítette. A fordítás már 1809-ben készen állt, a műnek a veszprémi Szammer nyomdában való kinyomtatására viszont csak 1813-ban és 1814-ben került sor, s addig mások is felismerték a mű értékeit. Fábián a hazai sajtóból értesült arról, hogy gróíErdődy József támogatásával és Mitterpacher Lajos fordításában elkészült a mű latin nyelvű kivonatos változata. О is Erdődyhez fordult, hivatkozott ,,a' mi magyar és elevenedni kezdő litterátúránk" érdekeire és arra, hogy a deákul nem tudók sokkal többen vannak a két magyar hazában, ami szükségessé tenné a magyar nyelvű kiadást is, a gróftól azonban sem anyagi, sem erkölcsi támogatást nem kapott, ezért 1812. augusztus 2-án Tótvázsonyból levelet írt Veszprém vármegye alispánjának, azt kérve, hogy tegyék közhírré a vármegyékben a kiadásra szánt művet. Folyamodványához mellékelte a mű tartalomjegyzékét, s leírta, hogy a könyv két kötetből, nyolcvan árkusból fog állni és 24 réztábla egészíti ki. A metszeteket Karacs Ferenc készítette, és Magyarországon az első szőlőfajta-ábrázolást jelentették, amely könyvben megjelent. Az alispán 31 bortermelő vármegyében kurrentáltatta a művet, és felhívott az előfizetésre. A felhívásra Baranya, Csanád, Csongrád, Gömör, Hont, Szatmár, Torna, Veszprém és Zala megyékből jelentkeztek az előfizetők, amire Fábián kinyomtatta a művet. A Visgálódó és oktató értekezés a' szőlő-mívelésről. A bor, égettbor, közönséges és fűszeres etzetek készítésének mesterségével együtt címet viselő munka már a kiadás körülményeinél fogva is a magyar nyelv használatáért folytatott küzdelem részévé vált, mivel a mű megjelentetése jórészt a Veszprém megyei és Balaton-felvidéki vár-22 A francia kapcsolatteremtés veszélyére vö: Kosáry D. 1971. 545-630.
