Századok – 1998
Közlemények - Tóth István György: Athanasio Georgiceo álruhás császári megbízott útleírása a magyarországi török hódoltságról 1626-ból IV/837
ÚTLEÍRÁS A TÖRÖK HÓDOLTSÁGRÓL, 1626-BÓL 847 jó török kapcsolatokkal rendelkezett, a pécsi törökök egyenesen azt mondogatták róla, hogy "ez az ember jó az ő országuk számára". 1612-ben Don Simone Rómába ment, ahol minden követ megmozgatott, hogy missziót szervezzen Belgrád környékén, és püspökké szenteljék. Pártfogói, a jezsuiták elérték, hogy a plébánost fogadja maga V. Pál pápa is. Azt azonban régi ellenségei, a bosnyák ferencesek, megakadályozták, hogy a pápa Don Simonét kinevezze belgrádi székhellyel szendrői püspöknek, bár Alberto Rengjich szendrői (belgrádi) püspök a Georgiceo útját követő évben, 1627-ben vikáriusává nevezte ki a mohácsi plébánost. 1622-ben, majd — már dalmát humanista útja után — 1630-ban Don Simone ismét Rómában járt, mindkét alkalommal a belgrádi missziós püspökséget szerette volna elnyerni, de hiába, mint egyszerű plébános halt meg. Don Simone 1630-ban hosszú jelentésben számolt be a Hitterjesztés Szent Kongregációjának arról, hogy előző római tartózkodása után hazafelé tartva Ljubljana környékén török nyelvű kiváltságleveleket gyűjtött össze, majd Bécsben járt, ahonnan Morvaországba ment Dietrichstein bíboroshoz . Mohács felé visszatérve több magyar főúr udvarában is megfordult, a keszthelyi várkapitányt pedig katolikus hitre térítette. E jelentésében részletesen leírta a „nagy ködként" a katolikus hitet elhagyó mohácsi híveire szálló izzasztó járványt, és egy Orbanica nevű mohácsi boszorkány mesterkedéseit is, aki a nagy vízen, minden bizonnyal a Duna egyik mellékágán varázsolt vasárnaponként egy, a vízen égő fonállal haladó, lángoló rokkával, amíg meg nem jelent neki az ördög és el nem nyelte a föld.19 Don Simone — mint ez Georgiceo útleírásából kitűnik — a mezővároson kívüli nagy templomban misézett, amelynek csak az egy oldalról volt meg a teteje, bár a helyi katolikusok már összehordták az anyagot ahhoz, hogy teljesen befedjék. (Georgiceo nem mondja meg, hogy mi lehetett az akadálya annak, hogy a mohácsi katolikusok be is fedjék a templomukat, de nyilvánvalóan a szandzsákbég nem ingyen osztott engedélyére kellett várniuk.) Mohácsot elhagyva Georgiceo két újabb templomromot látott, majd az ortodox szerbek négy kis faluját, ékes bizonyságaként a középkori magyar lakosság pusztulásának és a hódoltsági délszláv betelepedésnek.2 0 Baranyavárról Dárda palánkjához 19 Don Simone Matkovics életére, és a csodákra: Tóth István György. A mohácsi plébános, a budai pasa és a kálvinista konstantinápolyi pátriárka. Don Simone Matkovics levelei a Hitteijesztés Szent Kongregációjához. Ráday Gyűjtemény Évkönyve. VIII. Szerk. Berecz Ágnes-Szabó András. Bp. 1997. 185-252. Vo. Archívum Romanum Societatis Jesu, Roma, Austria 20. Fol. 29-37/v. Kiadásai (én az eredetit használtam): Miroslav Vanino: Kasicevo izvijesce о Don Simunu Matkovicu (1613). Vrela i prinosi (Sarajevo) 1(1932) 80-99. Erdélyi és hódoltsági jezsuita missziók. Szerk.: Balázs Mihály-Fricsy Ádám-Lukács László-Monok István. 1609-1625. 1/1. Szeged 1990. 172-186. Don Simone további levelei: Marko Jacov. Spisi Kongregacije za Propagandu Vere u Rimu о Srbima 1622-1644. I. Beograd 1986. 102-103. 113-114. 174-175. 183-184. Tóth István György. Egy hódoltsági plébános panasza a ferencesek, a jezsuiták és Róma ellen (1634). Miscellanea fontium históriáé Europaeae. Emlékkönyv H. Balázs Éva történészprofesszor 80. születésnapjára. Szerk.: Kalmár János. Bp. 1997. 107-112. A magyarországi hódoltság katolikusaira: Djuro Koksa: L'organizzazione periferica delle missioni in Ungheria e in Croazia. In: Sacrae Congregationis de Propaganda Fide Memoria rerum. Hrsg.: Joseph Metzler. Rom-Wien-Freiburg 1972. 1/2. 274-285. 20 Szakály Ferenc: Szerb bevándorlás a török kori Magyarországra. In: Szomszédaink között Kelet-Európában. Emlékkönyv Niederhauser Emil 70. születésnapjára. Szerk. Glatz Ferenc. Bp. 1993. 75-88., Blazovich László: Déli szlávok Magyarországon és a Körös-Tisza-Maros közben a 15-18. században. In: Magyarország történeti demográfiája (896-1995), Szerk. Kovacsics József. Bp. 1997. 117-124.
