Századok – 1998
Közlemények - Tóth István György: Athanasio Georgiceo álruhás császári megbízott útleírása a magyarországi török hódoltságról 1626-ból IV/837
838 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY neki, és többször küldte mint megbízottját fontos és kényes feladatokra, így például a lengyel udvarba. Georgiceo nemcsak tolmács és diplomata volt, de író és zeneszerző is: lefordította horvátra Thomas a Kempis rendkívül népszerű hitbuzgalmi munkáját, a Krisztus követését, amely Bécsben 1629-ben jelent meg, és egy másik horvátnyelvű jámbor elmélkedést is kiadott a császárvárosban. Georgiceo szintén Bécsben közzétett egy 12 vallásos éneket tartalmazó kötetet is, és ha mint zeneszerző nem is volt eredeti tehetség, műve az első horvátnyelvű, nyomtatott kottát tartalmazó zenei könyv.2 Ha csak a most közölt beszámolóból kellene arra következtetnünk, hogy ki lehetett ennek az útleírásnak a szerzője, akkor azt állapíthatnánk meg, hogy a jelentés szövegét olyan valaki írta, aki buzgó katolikus volt, és klasszikus műveltséggel rendelkezett. Magyarország és a magyar nyelv idegen volt a számára, de igen jól ismerte a Balkánt. Anyanyelvi szinten, némileg velenceiesen írt olaszul, beszélte a délszláv nyelvet és jól tudott törökül. Nem volt azonban raguzai (mert akkor nem a bosnyák kereskedők karavánjához, hanem a raguzaiakéhoz csatlakozott volna), és minden bizonnyal Spalatoból származott, mert a távolságokat e városból kiindulva adta meg és leginkább az ideirányuló kereskedelem érdekelte. Ezen kívül még П. Ferdinánd császár bizalmi emberének és tapasztalt diplomatának kellett lennie - mindez tökéletesen ráillik Athanasio Georgiceora. A jelentésből sok mindent megtudhatunk annak keletkezéséről is: Georgiceo megírta, hogy szóban már részletesen, mondandóját három részre osztva beszámolt II. Ferdinánd császárnak, és azért kellett (az utókor nagy szerencséjére) később írásos jelentést is készítenie, mert csak ekkor kapta meg az útitársaitól, a bosnyák kereskedőktől a az útközben készített feljegyzéseit. II. Ferdinánd Georgiceot a boszniai Olovo kolostorába küldte, az ottani csodatévő Mária-kegyképhez.3 Georgiceo elvitte az olovoi Szűznek a császár és Michael Adolf Althan gróf főkapitány és császári követ, a hódoltsági katolikusok buzgó pártfogója 2 Simone Gliubich: Dizionario biografico degli uomini illustri della Dalmazia. Vienna-Zara 1856. 141. (Gliubich szerint Georgiceo Zágrábban halt meg a 17. század második felében.), Enciklopedija Jugoslavije. Vol. 3. Zagreb 1958. 453. Andrea Ciccarelli: Opuscoli riguardanti la storia degli uomini illustri di Spalato. Ragusa 1811. 12. Hrvojka Mihanovic-Salopek: Hrvatska himnodija od srednjeg vijeka do preporoda. Split 1992. 93. Georgiceo művei:. Atanasije Gjorgjic: Od naslidovanja Isukarstova knjige cetvere. Vienna 1629., Uő: Prilike i promisljenja sarca clovicanskoga skupljena i slozena. Vienna 1633. Uő: Naslidovanja duhovna. Vienna 1633., Uő: Pisni za najpoglavitije, najsvetije dni svega godisc a slozene. Vienna 1635. (Eredeti példányok a bécsi Österreichische Nationalbibliothekban.) VÖ. Enio Stipcevic: Hrvatska glazba. Zagreb 1997. 94-96. 118. J. Andreis-D. Cvetko-S. Duric-Klajn: Historijski razvoj muzicke kulture u Jugoslaviji. Zagreb 1962. 87-89. Rosanda Jejonic: Istorija muzike jugoslovenskih naroda. I. Beograd 1983. 102. Leksikon pisaca Jugoslavije. II. Beograd 1979. 218. Valószínűleg rokona volt Athanasio Georgiceo-nak Don Francesco Giorgiceo, aki 1679-ben a római „illírek" templomának, a San Girolamo degli Schiavoni templomnak az esperese. Ivan Crncic: Oporuka Ivana Lucica. Starine JAZU XXVI. 1893. 20-26. 3 Az olovoi kolostorra és a boszniai ferencesekre lásd: Ivan Strazemanac: Povijest franjevacke provincije Bosne Srebrene. Zagreb 1993. 134-138. Juraj Bozitkovic: Kritiéki ispit popisa bosanskih vikara i provincijala. Beograd 1935. 61-67. Dominik Mandié: Franjevacka Bosna. Razvoj i uprava bosanske vikarije i provincije 1340-1735. Rim (Roma) 1968. 175-180. Julian Jelenic: Kultura i bosanski Franjevci. I. Sarajevo 1912. 115-139. Srecko M. Dzaja: Konfessionalität und Nationalität Bosniens und der Herzegowina. München 1894. 39-41. és Uő: Od bana Kulina do austro-ugarske okupacije. In: Katoliéanstvo u Bosni i Hercegovim. Sarajevo 1993. 79-87. Esterházy Pál nádor a világ összes Mária-kegyképeit tárgyaló műve nem tud az olovoi Madonnáról: Esterházy Pál: Az egész világon lévő csudálatos boldogságos Szűz képeinek röviden föl tet eredeti. Nagyszombat 1696.
