Századok – 1998

Közlemények - Tóth István György: Athanasio Georgiceo álruhás császári megbízott útleírása a magyarországi török hódoltságról 1626-ból IV/837

Tóth István György ATHANASIO GEORGICEO ÁLRUHÁS CSÁSZÁRI MEGBÍZOTT ÚTLEÍRÁSA A MAGYARORSZÁGI TÖRÖK HÓDOLTSÁGRÓL, 1626-BÓL Az oszmán birodalom és azon belül a magyarországi török hódoltság életének elsőrangú forrásai azok az útleírások, amelyekben a 16-17. századi keresztény utazók beszámolnak a törökök országában tapasztaltakról, erről az Európa nyugati részétől oly sok mindenben különböző világról. Egy ilyen, eddig ismeretlen, 1626-ból származó útleírást szeretnék bemutatni, a magyarországi hódoltságra vonatkozó részét magyar fordításban is közreadva. A katolikus missziókat világszerte irányító bíborostanács, a Hitteijesztés Szent Kongregációja (latin nevén Sacra Congregatione de Propaganda Fide) római levéltárában az egyik vegyes iratokat tartalmazó kötetben kézírásos kis füzetet találtam. Ennek címe: „Athanasio Georgiceo úr jelentése a császárnak a Boszniában tett útjáról 1626-ban". A jelentésnek a környező iratokhoz semmi köze, Georgiceoról vagy beszámolójáról nem találunk semmit a kongregáció üléseinek jegyzőkönyveiben vagy az ott tárgyalt iratok köteteiben sem. Minden bizonnyal mint a kongregáció figyelmére érdemes, a balkáni katolikusokra vonatkozó irat került Rómába ez a jelentés, afféle háttéranyagként. Feltételezésem szerint a missziók ügye és a magyarországi török hódoltság iránt rendkívül érdeklődő, igen aktív Carlo Caraffa bécsi nuncius juttatta el a bíborosokhoz.1 A szerző, Athanasio Georgiceo Bécsben élő dalmát humanista volt, több hitbuzgalmi munka szerzője. Spalatoban született 1590 körül, és Bécsben halt meg 1640 után. Nevét a 17. századi dalmáciai szokásoknak megfelelően sokféle változatban megtaláljuk: Georgicevich, Grgicevid, Jmjovid, Georgijevid, Gjorgjid formában egyaránt találkozhatunk vele, ő maga „Athanas Georgiceu alias Jurievich Dalmata"-ként írta alá a nevét. Kezdetben a szülővárosában, Spalatoban tanult, majd a grazi jezsuita egyetemre járt, és már itt kapcsolatba került Ferdinánd stájer főherceggel, a későbbi II. Ferdinánd császárral, aki ösztöndíjat biztosított a számára. Ezután a bambergi püspök titkára volt, majd két évig jogot hallgatott a bécsi egyetemen. II. Ferdinánd tolmácsa és bizalmi embere lett, a császár Georgiceot, a „szláv nyelvek kitűnő tolmácsát" tanácsosi címmel tüntette ki, 1629-ben pedig jelentős birtokot adományozott 1 Carlo Caraffa (1585. k. - 1644) 1616-tól aversai püspök, kölni, gráci nuncius, majd 1621-1628 között bécsi nuncius. Patritius Gauchat: Hierarchia catholica. Vol. IV Monasterii 1935. 106. Walter Wagner-, Die Bestände des Archivio della Nunziatura Vienna bis 1792. Römische Historische Mitteilungen 2. 1857-58. Graz 1959. 82-203. Henry Biaudet: Les nonciatures apostoliques permanentes jusqu'au 1648. Helsinki 1910. (Vienne). Caraffa és Magyarország kapcsolatára lásd: Archivio di Sacra Congregazione de Propaganda Fide, Roma. SOCG Vol. 66. Fol. 1. 9. 15. 53. 80. Vol. 67. 1^1.10-19. 33^16. 49-76. 87-95. Vol. 69. Fol. 52-54. 67. 86. Vol. 70. Fol. 33.