Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
814 PACH ZSIGMOND PÁL nevezetű személyeket.13 7 Az 1579. évi összeíró pedig emettől északkeletre, a népesedő Köleséren vett lajstromba Csapókat: a nős Pétert és Jánost, meg a nőtlen Andrást, más iparosnevű lakosok mellett.13 8 5. Mint az előadottakból kitetszik, a Fehér- és a Fekete-Körös folyók békési és zarándi szakaszukon — enyhe lejtésű medrükkel, kanyarulataik közötti biztonságos partszegélyeikkel — kedvező feltételeket nyújtottak vízimalmok létesítésére.13 9 E malmok közül pedig jónéhány posztókallóval is fölszerelkezett a 16. század folyamán. A posztókészítés nyersanyaga, a gyapjú bőven állt rendelkezésre: a marhatartás mellett a juhtenyésztés is fontos ágazata volt a vidék gazdaságának. Az 1563. évi dézsmajegyzékek tanúsága szerint az akkori Békés megye 71 települése közül 47-ben tartottak tizedelhető juhállományt;14 0 s ez a részarány a török foglalás után még csak növekedett. A békési és gyulai náhije összesen 83 települése közül (ez Békés megyénél valamivel nagyobb területet jelentett) az 1567. évi defterbiztos 66, az 1579. évi pedig 68 helységben vett számba juhállományt, és/vagy rótt ki báránytizedet. Ha a gyulai szandzsák egész területére, tehát az előbbieken kívül a zarándi, aradi és bihari náhijére is kitekintünk, a részarány hasonlóan magasnak mutatkozik: a defter 1567-ben 176 település közül 141-ben, 1579-ben 178 közül 148-ban közölt számadatot juhtartásról, illetve báránytizedről.141 Az összeírok ugyanis a juhosgazdák neve fölé többnyire odaírták állataik számát, majd a jövedelmi tételek között feltüntették a falura kirótt báránytizedet (voltaképpen juhadót) is;14 2 ez az 1567. évi defterben juhonként rendszerint 2 pénzt (dénárt), tehát falvanként éppen annyi akcsét tett ki, amennyit az egyes gazdáknál följegyzett juhok száma összesen.14 3 A személyenkénti darabszámok pedig „a ház körül járkáló 20-30 juh"-tól többszázig terjedtek, és a faluban együttvéve olykor egy-137 Csapó Pál és Máté (Csegedszeg); Csapó Lőrinc (Betlenősi); Csapó Imre és Gergely (Kötegyán): GySz 63, 69, 359. 138 Köleséren (= Köles-ér) talán Csapod István is ehhez a körhöz tartozott. Négykerekű malom is volt itt, 200 akcse adóval, kalapács említése nélkül: GySz 72-73. - Az 1588. évi gabonadézsmajegyzékben Tamáshidán 1, Köleséren 2 Csapó nevű személy szerepelt: Jakó Zsigmond: Bihar megye a török pusztítás előtt. Bp., 1940. 257, 361. 139 Már Karácsonyi megjegyezte, hogy a „Fehér-, Fekete- és Sebes-Körösök csekélyebb medrei éppen alkalmatosak voltak arra, hogy azokon malmokat építsenek; ellenben a Kettős- és Hármas-Körösökön tudtunkra egy malom sem állott": I. 245. (Utóbbi állítása kérdéses.) — Csipes a korabeli földrajzi viszonyokkal magyarázta azt a tényt is, hogy „a Fehér- és a Fekete-Körös összefolyásáig a két folyó jobb- és balpartján egyaránt feküdtek települések; attól kezdődően azonban, tehát a Kettős-és a Hármas-Körös jobbpartján együtt mindössze egyetlen falu volt (Kereki), s a többi helység mind a balparton helyezkedett el": 17. — A mai geográfus megállapítása szerint a Fehér-Körös felső szakaszán még vad hegyipatak jellegű, de Jenőnél esése már csak 0,5 m/km, Gyulánál 0,2 m/km, Gyula és Békés között 0,45 m/km. A Fekete-Körösnek is nagy az esése a felső szakaszán, de Talpasnál már csak 0,63 m/km, Tamáshidánál 0,26 m/km: Andó 56-57. 140 Karácsonyi I. 233-234; II. 8; Csipes 15-16. 141 Nem vettük számításba azokat a helyeket, amelyeket az összeíró pusztának minősített, ilyen megjegyzéssel: „Ráják nélkül, kívülről művelik." 142 A juhadóra vonatkozó utasítás a defterben olvasható: GySz 37; végrehajtására lásd Dávid 224. — 10 darabnál kisebb juhállományt nem regisztráltak. 143 Az 1567. évi defterben is akadtak persze eltérések a juhok számának összege és a báránytized (juhadó) akcséban kifejezett összege között; a defterbiztos olykor nem is jegyezte fel a juhok
