Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 813 közben megházasodott Csapó Bertalan nőtlennek maradt János testvérével együtt szerepel az összeírásban.13 2 Az utóbbi alkalommal magán Kisjenőn is nyilvántartásba vettek egy Csapó nevű családot: Péterrel, a családfővel és fiaival, Miklóssal és Andrással.13 3 A szóban forgó 20-30 családnyi helységeknek egyébként alig voltak iparos nevet viselő lakosai. Kisjenőn például 1579-ben a 30 családfő között a 3 Csapón kívül csupán 1 Szabó, 1 Varga, 1 Kádár és 2 Molnár akadt. Annál feltűnőbb a Csapók jelenléte ezekben a Fehér-Körös menti vagy ahhoz közeleső zarándi falvakban — a posztóművesség harmadik telephelyén. A negyediket pedig ezen a vidéken az előbbivel mintegy átellenben: a Fekete-Körös zarándi szakaszán és attól északra figyelhetjük meg. E felé irányítja tekintetünket az a rendelkezés is, amelyet Szulejmán utóda, II. Szelim szultán intézett 1573 januárjában Báthori István erdélyi fejedelemhez, felszólítván őt a Szalonta körül tanyázó magyar katonák megsemmisítésére; azok ugyanis Musztafa budai beglerbégnek a gyulai szandzsákhoz tartozó Tamáshidán és Békésen lévő malmait felprédálták, Hüszejn pankotai alajbégnek Talpas faluban lévő malmát felgyújtották, és az új defterbe felvett rájákat erdélyi részre akarták hódoltatni.13 4 Ha mármost az akkoriban „új" defterbe, vagyis az 1567. évibe pillantunk, közelebbről is tájékozódhatunk nemcsak Békés malmairól (amelyekről fentebb már szó esett), hanem a másik két helységben lévőkről is. Megtudjuk belőle, hogy mind a tamáshidi malom — a Fekete-Körös jobb partján, Musztafa pasa birtokában —, mind a talpasi malom — a Fekete-Körös bal partján, Hüszejn aga érdekeltségében — négy kerékkel üzemelt, ennek megfelelően 200 akcsével adózott, és posztókalapáccsal volt felszerelve. Ezt a helyzetet regisztrálta az 1579. évi defter is, azzal a különbséggel, hogy a tamáshidi malomnak ekkoriban nem négy, hanem csak három kereke működött, 150 akcse adóval terhelve, de továbbra is kalapáccsal ellátva.13 5 Sőt a Tamáshidától északkeletre fekvő Martontelek faluban és a tőle délkeletre eső Csegedszegen is „kalapáccsal együtt" dolgozott egy-egy négykerekű malom a Fekete-Körösön, az egyik Ejász és Musztafa gyulai szpáhiknak, a másik Ferhádnak, a temesvári vilájet tímár-defterdárjának a vállalkozásában.13 6 S persze nem maradhattak el erről a vidékről sem a csapómesterek. Az 1567. évi defter Csegedszegen, tőle délre Betlenősin és északabbra, Kötegyánban tüntetett fel Csapó 132 GySz 342, 354, 355. — Somoson is volt háromkerekű malom, 150 akcse adóval. Kalapács nincs említve: GySz 356. 133 GySz 334. 134 Karácson Imre 104-105. — Pankota: helység Zaránd megyében Simándtól délkeletre. — Alajbég: a szandzsákbég vezetése alá rendelt szolgálati birtokosok parancsnokhelyettese. 135 GySz 307, 383. — A vonatkozó jövedelmi tétel (a bihari náhijéhez tartozó) Tamáshidánál 1579-ben így szólt: „Kerék: 3, adója: 150". A defter egy későbbi részletében viszont (392), amely Musztafa pasa vakuf-birtokait sorolta fel, 1579-ből ilyen bejegyzés olvasható: „Buda Miklós [a korábbi földesúr] malmai Tamáshíd városban ... Ház: 1, kerék kalapáccsal: 3." A két szövegváltozat is mutatja, hogy a török összeíró nem mindig jegyezte fel a kerékhez szerelt kalapácsot, mert ez az adó összegét nem befolyásolta. — Tamáshídát az utóbbi szöveg városnak nevezte, nyilván a falvak átlagánál nagyobb népessége miatt (1567-ben 94, 1579-ben 91 család), köztük Varga, Szabó, Szűcs, Kovács, Fazekas, Mészáros, Molnár, Halász és Kalmár nevezetű lakosokkal. 136 GySz 62, 64. -— A Tamáshida és Csegedszeg közé eső Féltelek falunak is volt kalapáccsal felszerelt ötkerekű malma, de 1579-ben romos állapotban: GySz 325. — Tímár-defterdár: egy vilájet területén lévő kisebb szolgálati birtokok nyilvántartásával foglalkozó hivatalnok.
