Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 811 Körösön álló dobozi malomról ugyanis — amely a török foglalás után Ali gyulai szandzsákbég, majd szintén Musztafa budai pasa birtokába került — a defterbiztos 1567-ben és 1579-ben egyaránt följegyezte, hogy öt kereke után 250 akcséval adózott és kalapáccsal volt fölszerelve.11 6 A Békéstől délre, a Fehér-Körös mentén sorjázó falvak: Csatár, Gerla és Ölyved posztóművesei pedig — 3 Csapó és 2 Káló (= Kalló)családnevű lakos szerepel e falvak török összeírásaiban11 7 — Békésen kívül Gerlán is kallózhattak. Hiszen az Abrahámfiak régi gerlai malma (amely körül annak idején viszályba bonyolódtak a gyulai uradalommal)11 8 ez idő tájt is üzemben maradt, immár szintén a gyulai Ali bég, majd a budai Musztafa pasa birtokában, három kereke után a szokásos 150 akcse adóteherrel.11 9 A Fehér-Körös békési szakaszán (és mellékvizein) adódó kallózási lehetőségeket használhatták fel a folyó régi medervonalától nyugatra eső, közeli települések posztócsinálói is. Mezőmegyert számíthatjuk ide, amelynek lakosai között az 1567. évi defter a családfő Csapó Bertalant és nőtlen testvérét, Mihályt nevezte meg;12 0 valamint (Mező-)Berényre gondolhatunk, ahol az 1559. évi urbáriumból már ismert Csapó Benedek voltjelen az 1567. évi összeírásban is; 1579-ben pedig Csapó Balázs képviselte a szakma nevét, nőtlen fiával Jánossal.12 1 De valószínűleg ide sorolhatjuk (Békés-)Csabát is, amelynek a török kort tárgyaló történetírója az 1567. évi defterben szereplő Szabó Gáspár, Mihály és Tamás csabai lakosokat az 1561-1563. évi dézsmajegyzékekben említett csabai Csapó Gáspárral, Mihállyal és Tamással12 2 véli azonosíthatni, azon a címen, hogy a Csapó nevet néha „törökül ugyanúgy vették tollhegyre, mint a Szabót",12 3 s hasonló alapon olvas Szabó Tamás és János helyett is Csapó Tamást és Jánost az 1579. évi csabai összeírásban. 124 A csapómesterség folytatásának nyilván kedvezett itt az a körülmény, hogy a Fehér-Körös régi medervonala akkoriban Csabát is érintette Gyula és Békés közötti szakaszán.12 5 Ami az egykori gyulai uradalom harmadik mezővárosát illeti, a Zaránd megyében fekvő, majd a zarándi náhijébe tagolt Simánd népessége a század közepéig — minden szeírásból derül ki, hogy posztókallózásra is szolgált. Egyébként lakosai közül többen carbonarii: szénégetők voltak, faszénnel tartoztak ellátni a gyulai várat: GyO 296, MU 788. — A két település a 17. századbein egybeolvadt: Karácsonyi II. 111. 116 „Ház: 1, kerék kalapáccsal: 5, adója: 250": GySz 244; vö. 233. 117 Káló Tamás nős, fia Demeter nőtlen (Csatár, 1567); Csapó János nős, Csapó István szolga nőtlen (Gerla, 1579); Csapó István nős (Ölyved=Nagyölyved, 1567 és 1579): GySz 208, 216, 238-239; vö. alantabb a 159. jegyzettel. 118 Lásd fentebb a 40. jegyzetet. 119 „Ali bég gyulai mirlivának kötelmében" (1567); „a megboldogult Musztafa pasa kötelmében" (1579) „ház: 1, kerék: 3, adója: 150": GySz 217. — Szokullu Musztafa 1578-ban halt meg, 1566 óta volt budai beglerbég: Káldy-Nagy 23; Dávid 234. 120 GySz 202. 121 Talán ebbe a névsorba tartozik Csapod Antal is, János fiával együtt: GySz 174. — Vo. fentebb a 65. jegyzettel. 122 Lásd fentebb a 68. jegyzetet. 123 Dávid 220. 124 GySz 200-201; Dávid 262. — Csak sajnálhatjuk, hogy Dávid alapos tanulmányában, a családnév és foglalkozás párhuzamát kétségbe vonó nézethez (lásd fentebb a 20. jegyzetet) csatlakozva, „nem látta értelmét effajta vizsgálatokba bocsátkozni": 246. 125 Lásd fentebb a 36. jegyzetet.
