Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 75 rekvésekből fakadó konfliktusra, és Zsigmond nyugati szövetségi „pálfordulására" egyaránt utal.7 8 Az eseményekről számos további elbeszélő forrásunk van, így a valószínűleg tévesen Guillaume Cousinot-nak, az orléansi herceg volt kancelláijának tulajdonított „Geste des nobles françois", az arrasi Pierre de Fénin műveként számon tartott,,Chronique de 1407 à 1422", és Perceval de Cagny-nak az 1430-as évek végén diktált Krónikája a közvetítési kísérlettel kapcsolatban tartalmaz - többnyire rövid, hol semmitmondó, hol pedig lényegretörő információkat. Ugyanezt láthatjuk az angol ostromoknak, a stratégiailag rendkívül előnyös helyzete miatt is mindvégig kitartóan ellenálló, a francia monarchia egyik „kultikus" helyeként számon tartott, Mont-Saint-Michel-ben írott, annales-szerű Krónika, a „Chronique de Mont-Saint-Michel" esetében is.79 A történetírói produkciót tekintve átlagos (sőt, néha kifejezetten szerény) színvonalú munkákról van szó ezúttal, amelyeknél a pártokhoz való kötődés ugyanolyan jól tisztázható, mint a már idézett művek esetében: Cousinot (illetve a „Geste" ismeretlen szerzője) és Cagny az armagnac-orléansi párthoz húz, míg Fénin burgund történetíró. Egy másik, már említett történetírónk, Gilles Le Bouvier akit ,ßerry heroldjának" mondottak s aki számos, más tárgyú könyvet is írt, korának egyik sokat utazó diplomatája, Károly dauphinnek (a későbbi VII. Károlynak) a története kapcsán tárgyalja és természetesen az orléansi párt szemszögéből nézi az 1402 és 1455 közötti eseményeket, Zsigmond párizsi útjáról csak igen rövid tudósítást közöl.80 A burgundi „oldal" Berry heroldjának megfelelő történetírója, a heraldikával ugyancsak „hivatalból" foglalkozó Jean Le Fèvre de Saint-Rémy, Jó Fülöp tanácsadója, krónikájának első szakaszára (1408-1436) — így Zsigmond közvetítő akciójára — vonatkozóan Monstrelet anyagát vette át.81 Ezeknél a történetíróknál Zsigmond párizsi és londoni útjára vonatkozóan, a tényközlés tekintetében nem találunk újabb információkat, és általában véve jellemző rájuk hogy Zsigmond „szupremácia-érvényesítő" törekvéseire sem tesznek utalást. A calaisi csúcstalálkozóról adott variánsaik azonban jól mutatják a kialakult helyzet következtében fokozódó politikai elbizonytalanodást. így a Cousinot-nak tulajdonított Geste des nobles françois, mely a közvetítési akcióról, illetve a Párizsban történtekről mit sem tud, a calaisi találkozóról összefoglalóan hírt ad.82 Annak ellenére, hogy a „Geste" leírása meglehetősen sommás, és több pontatlanság van benne, a tárgyalások lényegét, végső eredményét jól foglalja össze, bár nem utal a megbeszélések folytatásra, vagy a sikertelenséget befolyásoló tényezőkre. Még nálánál is kevesebb adatot szolgáltat Pierre de Fénin, aki csak a calaisi tárgyalásokkal foglalkozik; jól közvetíti viszont a burgundi herceg attitűdjével kapcsolatos bizonytalanságokat.83 78 Uő., III., 172-173., és ford. Csernus, Uo., 125-126. 79 Chronique de Mont-Saint-Michel (1343-1468), ed. S. Luce, Paris, 1879. 80 Művét, melyet első kiadói — tévesen — a költő Alain Chartier-nak tulajdonítottak, mint említettük, integrálták a „Grandes Chroniques de France"-féle hivatalos, udvari krónikakompozíciónak az 1402 és 1422 közötti időszakot bemutató anyagába. Magyarország 15. sz.-i leírásához idézi Fügedi E.: Uram, Királyom..., A XV sz. hatalmasai, Bp., 1974., 9. A vonatkozó rész teljes fordítása Csernus, A XV sz.-i..., 1013-1014. 81 DLE Le Fevre de Saint-Rémy címszó. 82 Geste des nobles françois, 158. 83 Fénin, I., 592.
