Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
76 CSERNUS SÁNDOR Az Alain Chartier és Gilles Le Bouvier neve alatt jegyzett szöveg, noha a tárgyalások menetét nem részletezi, szól Zsigmond békeközvetítő vállalkozásáról. Részletesen kitér azoknak a hadmüveleteknek a bemutatására is, amelyek—több krónikás szerint — a megegyezést hátráltatták, mivel Zsigmond londoni tárgyalásainak idején tovább folytatódtak, és itt is azt a csupán ürügynek látszó (legjobban kifejtett változatában Michel Pintoin-nél látható) megközelítést olvashatjuk, mely szerint éppen ezek az akciók bírták volna rá az angol királyt a béketárgyalások feladására. A Zsigmond-féle közvetítő akció folytatásáról a szerző nem beszél, de az ügyek intézésében nagy szerepet szán Hollandi Vilmosnak, amivel egyben a burgundi herceg helyzetének labilitását is kifejezi.84 A fentieken kívül még további két fontos dokumentum áll rendelkezésünkre, amelyek az előbbiekkel összefüggésben is említésre méltó, újabb adatokat közölnek velünk Zsigmond párizsi és londoni látogatásáról, illetve annak későbbi lecsapódásairól. A két történetíró sajátos helyzetben van saját táborán belül: az egyik, a már említett Jean de Wavrin aki - mint Jó Fülöp tanácsosa és kancellárja, természetesen bourguignon, és aki viszont Anglia történetét írta meg francia nyelven, a másik pedig a francia királyi udvar befolyásos személyiségeinek egyike, Jean Juvénel des Ursins, aki VI. Károly uralkodásának történetét hagyta ránk, és akinek műve (mint láttuk) hivatalosan is a Grandes Chroniques anyagát gazdagította. Politikailag tehát az ellenkező táborban voltak, ami természetesen nem akadályozta meg őket abban, hogy munkájuknak a 15. század első két évtizedének végéig tartó részéhez mindketten a Saint-Denisi krónikás, Michel Pintoin szövegét használják fel, olyannyira, hogy Des Ursins gyakorlatilag Pintoin szövegének részbeni francia fordítását adja.85 A Zsigmond párizsi tárgyalásaira vonatkozó anyaga azonban azért is érdekes számunkra, mert a Des Ursins-féle krónikának ez a része számos eredeti megjegyzéssel és megfigyeléssel egészítődik ki, tekintettel egyrészt arra a körülményre, hogy krónikásunk ezúttal maga is részt vett az eseményekben és jelentős részüket szemtanúként élte át, másrészt pedig arra, hogy időnkénti megjegyzései egyúttal egy államférfi megjegyzései is, akinek szavai jól tükrözik a korabeli politikai gondolkodás bizonyos elemeit is. Jean Juvénel Des Ursins Krónikájának vonatkozó fejezeteiből bő válogatás készült.86 Mint tudjuk, a francia királyi tanács — melyben helyet kaptak az armagnac párt akkori vezéralakjai — ekkor meglehetősen megosztott volt az angolokkal kötendő békével kapcsolatban: míg Berry és Bourbon hercegei békülékenyebbek voltak, Armagnac grófja ragaszkodott a háború mindenáron való folytatásához és az angolokkal szemben egyre újabb és újabb támadásokat készített elő. Az általa vezetett háborús csoport — egy kisebb jelentőségű ütközet megnyerésével megerősítve pozícióit — a királyi tanácsban is átvette a vezetést, amikorra Zsigmond újabb követsége megérkezett a tárgyalási ajánlatokkal. Des Ursins részletesen leírja Armagnac grófjának háborúra 84 „És ott volt a burgundi herceg őnála (ti. V Henriknél), hogy szövetséget kössön vele, mivel úgy látta, hogy a bajor herceg (ti. Hollandi Vilmos), nem kívánja neki átengedni a dauphin kormányzását, és erősen kételkedett abban, hogy nem akarja-e vele szemben az orléans-i pártot támogatni." Le Bouvier, 41-47, 45-49. 85 Wavrin-re és Juvénal des Ursins-re lásd fentebb, továbbá a DLF vonatkozó részeit és Csernus, Mutation..., 6-7., Vő., Zsigmond párizsi..., 127-128. 86 Des Ursins, 529-532., és ford. Csernus, Francia források..., 128-130.
