Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
A HAZAI POSZTÓIPAR 16. SZÁZADI TÖRTÉNETÉBŐL 799 és a Hatos nevűt (die sexeryn genannt), az utóbbit hasonlóan „cum suo kylew".36 Tudvalévő pedig, hogy a malomházban lévő kylew, vagyis kölyű (külyű) — amit Ahorn udvarbíró magyarul írt be a latin szövegbe, majd a Stampf (Tuc/istampf) szóval német anyanyelvén is kifejezett — a posztókészítés fontos műveletének: a szövést követő kallózásnak (kallásnak) volt az ütőeszköze.37 Két vagy több nagy fakalapács, amely a vízikerék bütykös tengelyétől mozgatva, váltakozva emelkedett, majd zuhant, és súlyos ütéseket mérve az alatta fekvő vályúkban elhelyezett és meleg vízzel öntözött, képlékeny nyersposztóra, annak tömörítését, a gyapjúszálak nemezelését (filcesítését) végezte el; mondhatni: a szőttest szövetté dolgozta át.3 8 Eszerint a Fehér-Körös folyó — Váritól, Gyulán és Alabiánon át, Békésig terjedő szakaszán — legalább négy olyan vízimalmot hajtott az 1520-as években, amely posztókészítésre is szolgált.3 9 Ezt a mesterséget is hátráltatta a riválisnak maradt Ábrahámfiak eljárása, akik a Fehér-Körös jobb partján Békéstől délre eső gerlai malmukhoz 1527-ben új gátat építettek, s ezzel a folyó vizét annyira felduzzasztottak, hogy az alabiáni, vári és gyulai malmok, összesen tizenhárom vízikerekükkel, működésképtelenné váltak. György őrgróf pa-36 GyO 87.; vö. Kiss Anikó: A gyulai várbirtok malmainak története. A Békés Megyei Múzeumok Közleményei 5 (Békéscsaba, 1978) 278. — A Fehér-Körös „a szabályozás óta Doboz község közelében (a Szanazugban) egyesül a Fekete-Körössel; hajdan ez az összefolyás Békés alatt történt, ahol a folyó a mai Élővíz-csatorna medervonalán folyt, Gyula-Békéscsaba-Békés érintésével": Andó Mihály. Békés megye természeti földrajza. In: Békés megye gazdasági földrajza. Szerk. Krajkó Gyula. Békéscsaba, 1974. 56.; vö. Karácsonyi II. 12, 161, 285. 37 A magyar szóhasználatot már 15. századi források megvilágítják, éspedig éppen a szürkeposztó-készítéssel kapcsolatban. A Zemplén megyei Nagymihály oppidumban: „tria instrumenta pro pannis griseis apta, vulgo kewlyw dicta" (1449); „quodam instrumenta textoribus pro emundandis et laborandis pannis griseis, vulgo karlo, alio nomine kwlyw vocato" (1453): Nagy Gyula: A nagymihályi és sztárai gróf Sztáray-család oklevéltára II. Bp., 1889. 422, 502. —A német szóhasználatra (Walke, Stampfe) lásd pl. Ortvay Tivadar: Pozsony város története II. 4. Pozsony, 1904. 124. 38 „A kallózás [angolul fulling] hagyományos módja a következő volt. A posztót a kallózó vályúba helyezték, meleg vízbe merítették, néha hozzákeverve bizonyos vegyi anyagokat, és erőteljesen megtaposták. A nyomás, hő, víz, szappan és más kemikáliák együttes hatása a láncfonalakat és a vetülékfonalakat szorosan összepréselte, és a laza gyapjúszál-végeket egymáshoz tapasztotta. Ez a szorítás, zsugorítás és nemezelés a posztónak sokkal nagyobb tömörséget, tartósságot és egyenletességet kölcsönzött... A lábbal való kallózást néha kiegészítették kézi kallózással, amit botokkal végeztek... Németalföld fontosabb posztóshelyein ezt a hagyományos kallózási módszert a 16. századig, sőt még tovább is megtartották, míg számos európai országban a 11. századtól fogva a vizierőt felhasználó kallózómalommal [fulling mill] váltották fel... ": John H. Munro: Textile Technology in the Middle Ages. In: The Dictionary of the Middle Ages (ed. Joseph R. Strayer et al.) Vol. 11. New York, 1988. 18-20. — A kallómalom típusainak, szerkezetének és működésének részletes műszaki leírását adja Pongrácz Pál: Régi malomépítészet. Bp., 1967. 121-140. — Lásd még Takáts Sándor: A magyar malom. Századok XLI (1907) 245-247; Endrei Walter: Magyarországi textílmanufaktúrák a 18. században. Bp., 1969. 74-75. 39 Az 1525. évi registrumban említetteken kívül a Körösök vidékén más malmokról is tudunk, amelyek egyikét-másikát kallózásra is használhatták. Gyulán nemcsak az ötkerekű „nagymalom" működött, hanem a Fehér-Körös mellékágán egy kétkerekű „Fokmalom" is; szombatonkénti bevételüket az őrgróf még 1511-ben a gyulai plébánosnak adományozta, akit egyidejűleg megerősített további két malom birtokában, nevezetesen Doboz (Dobos) községben, a Fekete-Körös mentén: GyO 60-61. — Békés városában a Szent Pál-malom két kerékre járt, a „hatos" malom viszont nyolc kerekűvé bővült 1560-ra: GyO 115, 124, 320. —Az ez idő tájt (1559-1561) kelt uradalmi urbáriumok készítői csak a malomkerekek (vagy a malomkövek) számát írták össze Gyulán, Békésen, Váriban és Alabiánban (illetve az utóbbival szomszédos Vesze községben: Karácsonyi II. 336-337), de a kölyüket nem tüntették fel: GyO 288, 290, 294; 347, 349-350; Maksay Ferenc: Urbáriumok. XVI-XVII. század [= MU]. Bp., 1959. 789-791, 793.
