Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
74 CSERNUS SÁNDOR A Saint-Denisi krónika mellett a 15. század első évtizedeire Enguerrand de Monstrelet krónikája a másik legismertebb, és számunkra is legérdekesebb forrás. Mint tudjuk, a cambraii származású, mérsékelten de egyértelműen burgundi párti krónikás a külsőségek leírásában, a lovagi élethez kötődő események dagályos bemutatásában lelte elsősorban kedvét. Még ha általában véve a froissarti ihletettségű témákhoz nála nem is párosult froissarti történetírói tehetség, Zsigmond látogatása olyan, politikailag fontos és külsőségekben is gazdag esemény volt, amely felkeltette Monstrelet figyelmét, aki már az aacheni koronázástól kezdődően Zsigmond látogatásának minden fontos eleméről hírt adott.7 5 Monstrelet ezt követően Zsigmond Londonba való megérkezéséről, az egyre emelkedő szintű fogadtatásról ír, majd megtudjuk, hogy Londonban a tárgyalók köre kiszélesedett, miután megérkezett Hollandi Vilmos és megjelentek a burgundi herceg követei is, akiknek jelenléte nyilvánvalóan arra utalt, hogy a Németalfölddel kapcsolatos érdekrendszer is a tárgyalások motiváló elemévé vált. Monstrelet tudósít azokról a kísérletekről, melyeket a tárgyaló felek a megegyezés érdekében cselekedtek, s azokról a közbeeső követségekről, melyeket az érintett fejedelmek küldöttei a megállapodás érdekében lebonyolítottak, majd pedig a közvetítési kísérlet utolsó felvonását, a calaisi csúcstalálkozót írja le.76 Monstrelet krónikájának ebből a részletéből már egyértelműen érződik a kialakult körülmények hatására bekövetkezett koncepcióváltás: míg Franciaország egyre inkább kivonul a béketárgyalások folyamatából (már önmagában azzal, hogy a béketárgyalások idején nem hajlandó szüneteltetni a hadműveleteket), addig Franciaország helyét a tárgyalóasztalnál, természetesen annak rovására is, mindinkább a burgundi herceg foglalja el. Ezt a folyamatot a korabeli „közvélemény" meglehetősen ellentmondásosan élte és ítélte meg. Noha a dolgok fejlődésének iránya utólag már egyértelmű, és a nagyobb rálátással rendelkezők számára már ekkor is elég világos volt, figyelemreméltónak tartjuk annak a kialakult (kialakított?) bizonytalanságnak a tükröződését, melyet a burgundi herceg állásfoglalásaival kapcsolatos kommentárok egy részénél láthatunk: eléggé valószínűnek tűnik, hogy ekkor még a burgundi herceg híveinek szemében sem volt magától értetődő egy Francia Királyság elleni angolburgundi szövetség gondolata. A calaisi találkozó mindenesetre az eredeti értelmében vett közvetítési kísérlet végérvényes és teljes feladását jelentette.7 7 Mindenesetre a francia belső politikai helyzet ezután egyre romlott, a burgundi herceg továbbra is az armagnac-kézen lévő francia területek elfoglalásával foglalatoskodott, s a szemben álló felek egyre kevésbé válogattak az eszközökben: ennek a „tisztogató" hadjáratnak esett feltehetően áldozatul a két egymást követő dauphin (Lajos, megh. 1415., és János, megh. 1417.) valószínűleg Hollandi Vilmos (1418), és később maga Félelemnélküli János burgundi herceg is. Monstrelet krónikájának az utolsó, Zsigmond közvetítő tevékenységéhez kapcsolódó információja a császári tö-75 Monstrelet, III., 43-44, 134-138, és V, 161-165., és ford. Csernus, uo., 121-125. (Ezúttal a teljesebb L. Douët-D'Arcq-féle kiadást használtuk, korábbi tanulmányainknál pedig a J. Buchon: Choix de Chroniques et Mémoires sur l'histoire de France, SHE Paris, 1848. c. munkáját.) 76 Monstrelet, III., 144-147. 77 Uő., III., 162-165.
