Századok – 1998
Tanulmányok - Pach Zsigmond Pál: „Platea chapo ucza vocata”. A hazai posztóipar 16. századi történetéből IV/793
798 PACH ZSIGMOND PÁL letes előírásokat fenntartás nélkül érvényesnek fogadjuk el arra nézve, miképpen állott a szabócéh dolga Gyulán vagy hetven évvel korábban. Le kell mondanunk tehát (sajnos) arról is, hogy a váradi szabályzatnak a szűrposztó-készítőkről meg szűrszabókról szóló érdekes artikulusait3 2 közvetlenül vonatkoztassuk a gyulai és Gyula környéki posztó- és szabóipar 16. század első felébeni állapotaira. Ezeket csak egyidejű helybeli források alapján lehet hitelesen rekonstruálnunk. 2. Vannak ilyen forrásaink. Elsősorban az a registrum, amelyet a már említett gyulai udvarbíró, Ahorn János alig néhány hónappal hivatalba lépése után, 1525. február 2-án állított össze az uradalom évi jövedelmeiről György őrgróf számára, aki akkoriban Gyula eladását fontolgatta. A jövedelemjegyzék (pontosabban: jövedelembecslés) szerint — amely nemcsak latin, hanem német szövegezésben is elkészült — az uradalom területén akkor 1057 cenzust fizető jobbágycsalád élt, mégpedig 700 telkesjobbágy (iobagiones residentes, Hausgesessene) és mintegy 40 vlach, akik személyenként egy-egy forinttal tartoztak évente, továbbá 317 libertinus és újonnan jött jobbágy (noviter adventi, neulich gekommene Holden), akiktől mentességi idejük letelte után ugyanekkora pénzfizetség volt esedékes.33 A nem sokkal később, 1525 Szent György napján (április 24.) kelt cenzusjegyzék szerint pedig a cenzusfizetőknek több mint a fele az uradalom három oppidumabsn lakott: Gyulán 352, Simándon 126, Békésen 109, összesen 587 család.3 4 Közülük tehát akkoriban messze kiemelkedett Gyula, amelynek összlélekszáma az 1520-as évek derekán (a zsellérekkel és a más földesúrnak szolgálókkal együtt) 2500-3000-re ment fel.3 5 A jobbágyok pénzszolgáltatása után a várhoz tartozó malmok gabonabevételét vette számba az udvarbíró, és ezt évi 660 forintra becsülte. De, amint leírásából kiderül, az uradalom malmait a gabonaőrlésen kívül másra is használták. A Fehér-Körösön álló (ötkerekú) gyulai malomról szólva, az udvarbíró hozzátette: „cum suo kylew vulgo sthamph" (a német nyelvű példányban: Tuchstampf). Váriban — Gyulától délkeletre, a Fehér-Körös jobb partján — szintén „cum suo kylew" tüntetett fel egy malmot; Alabiánban — Gyulától északnyugatra, a Fehér-Körös régi medrének bal partján — megint egyet „cum suo kylew". Végül Békés mezővárosban — a Fehér-és a Fekete-Körös egykori összefolyásánál — két malmot jegyzett fel: a Szent Pál 32 Pl. „... ha az szűr szabók valahol szűrt [=szűrposztót] találnak, akárhol és micsoda helyen, akár itt Magyarországban [= a Partiumban], akár Erdélyben, akár kontár, akár céhes helyen szőtték és kárlották [= kallatták, kallózták], légyen meg csak, hogy az próba szűrt az régi törvény szerint felérje [= feltéve, hogy a törvényesen előírt méretet eléri], megvehessék véggel, szabadosan felművelhessék, és az tőllök felművelt kész szúrt [= szűrköpönyeget, szűrcsuhát] az piacon szabadosan árulhassák, másutt penig, külső helyen megszabott és készíttetett szűrcsuhát senki a mesterek közül meg ne vehessen és itt ne árulhasson": TT II (1901) 134. — Az „akár itt Magyarországban, akár Erdélyben" kifejezés is arra vall, hogy a szöveg nem íródhatott 1543-ban Gyulán. 33 GyO 87. 34 GyO 91-93; Scherer 70-71. — Bácskai Vera 1525-1527-re vonatkozó számadatai (i. m. 435) csekély mértékben térnek el az említettektől. 35 Karácsonyi П. 148; vö. Csipes Antal: Békés megye élete a XVI. században. Békéscsaba, 1976. 16.
