Századok – 1998
Tanulmányok - Berta Péter: A túlélők teendői. (A posztmortális szolgálatok rendje későközépkori városaink vallásos közösségeiben) IV/765
768 BERTA PÉTER Az idézett előkelő világi temetés legfontosabb elemeit a vallásos társulatok és céhek azon rendelkezéseiben is megtaláljuk, amelyek a végtisztesség megadásának kívánatos módjával foglalkoznak. A halál beálltát harangszó jelezte a város lakóinak, amely pontosan tükrözte az elhunyt társadalmi megbecsülését. „A vészharangot (...) csak a papok és a városi esküdt emberek halálakor húzták meg. A halottat jelző teljes harangozás egy óráig tartott...",7 s az eltávozott rangjának megfelelően vált egyre rövidebbé. A késmárki iskolamester 1451-ben „...a koporsónál a zsoltározásért 1/2 forintot (....), 1460-ban (...) temetéskor a nagy harang meghúzásáért 8, a kis harang meghúzásáért meg 6 dénárt"8 kap, a szegények halálakor pedig az Isten nevében harangoz. A végtisztesség idejéről a körbeküldött céhtábla,9 a vallásos közösség által fenntartott oltár stb. egyházi gondviselője vagy külön erre a feladatra felkért személyek („temetésre hívogatók"1 0 ) értesítik az együttélőket. Az elhunytat a társulati tagok vagy azok képviselői—többnyire pénz- vagy viaszbüntetés terhe mellett—rendszerint kötelesek elkísérni utolsó útjára, s gondoskodnak arról is, hogy a halott sírbahelyezése a megfelelő körülmények között menjen végbe. A nagyszebeni Krisztus teste társulat tagjai „...a temetésen a társulat keresztjének és lámpáinak elővitele mellett testületileg vettek részt...".11 Az esztergomi vargák 1473. évi céhszabályzata szerint „Havaiamely varga mester ez világábul kimúlna és megh halna, ménden tartozzék az eő házáhozz menni és az holt testet ecclesiában avagy sirban kisérteni és az szent mését megh halgatni és jelen lenni...".1 2 A nagyszombati szűcsök rendtartásában az alábbi utasítást találjuk: „.. .ha valamelyik mester hozzátartozói közül valaki meghal, ezen szabályok állnak: Ha a halott, fiú létére elérte a tizennegyedik, leány létére pedig a tizenkettedik életévét - a czéh-mester gondoskodjék keresztényes temetésről. Különös kívánatra vegyen részt az egész céh a temetésen. (...) Ha pedig a halott mester vagy ennek felesége, vagy nagykorú gyermeke volna, tartozzék minden mester feleségestül megjelenni a temetésen, mit ha megnem tenne, egy font viaszk legyen a büntetése. "1 3 Ha a soproni Szent Anna társulatnál (szabók céhe) „...haláleset fordul elő, legyen az mester, feleség, legény vagy gyermek a halottasháznál mindnyájan megjelennek és úgy kísérik a templomba a holttestet és onnét a temetőbe. (...) Ha az elhunyt mester vagy neje oly szegény lenne, hogy hagyatékából a temetési költség nem futná, ez esetben a céh viseli a kiadásokat."1 4 A koporsót rendszerint a négy legfiatalabb mester viszi a templomba,1 5 ha ezt valamelyikük elmu-7 Demkó 1890: 185. 8 Békefi 1906: 121-122. 9 Vó. Nagybákay 1981: 9. 10 Demkó 1890: 186. 11 Timár 1913a: 299. 12 In Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1906. 71. Lásd még a szatmári szabócéh rendtartását, amely a holttest kíséréséről és a temetésről távolmaradók számára „...24 pénz büntetés..."-t helyez kilátásba (in Kovách-Binder 1981: 82.), vagy a kassai erszény-gyártó céh 1439. évi céhszabályának ide vonatkozó artikulusát (in Kassa középkori iparához s kereskedelméhez; közli Ifj. Kemény Lajos, Történelmi Tár, 1887, 784.) stb. 13 Stillfried 1899: 363. Lásd még Römer 1877: 410.; Az esztergomi csizmadia-czéh szabályzata 1473-ból, Történelmi Tár, 1896: 177.; Lindner 1894a: 78.; 1894b: 140.; 149. stb. 14 Házi 1939: 298-299. Lásd még Rajka 1913: 30. Vó. Némethy 1890: 63. stb. 15 A besztercei szűcscéh szabályzata 1500 körül. In Kovách-Binder 1981: 68., lásd még ugyanerről a kolozsvári lenszövők szabályzatát az említett munka 66. oldalán. Itt jegyzem meg, hogy (bár a halottszállítás korabeli eszközeiről konkrét adatokkal nem rendelkezem) a Szent Mihály-lovának
