Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
70 CSERNUS SÁNDOR és esett el francia oldalon a csatában), mint hogy az angolok melletti egyre nyíltabb kiállásra kényszerüljön. Mindez Zsigmond helyzetét egyszerre könnyítette és nehezítette meg: a nagy francia vereség ténye egyrészt siettette a közvetítési akció megkezdését, másrészt gyakorlatilag kizárta egy konszenzusra alapozódó tartós béke megteremtésének lehetőségét, ami az eredeti elképzelésekben szerepelt. Zsigmond tehát ezúttal olyan feladattal találta magát szemben, amelyben mediátori szerepe valamennyi érintett fél számára (saját magát is beleértve) nem hozhatott hosszabb távon is elfogadható eredményt, tehát — ha sikerülhetett is tető alá hozni valamilyen megállapodást, akkor az csak az adott erőviszonyok figyelembe vételével, átmeneti időre történhetett, amelyben — mint ahogy az események valóban ezt is igazolták — várhatóan Zsigmond (tágabban és szűkebb értelemben vett) pillanatnyi érdekeinek kellett döntő szerepet játszania. Zsigmond, akit kora egyik legtehetségesebb diplomatájának tekintenek (és akinek tevékenységét a diplomáciatörténet és a nemzetközi jog története ezért is számon tartja), párizsi ütját is alaposan előkészítette. Mielőtt nagyszámú — döntően magyar — küldöttségével megindult volna Észak felé, előzetes tárgyalásokat folytatott mind az angol, mind pedig a francia királlyal, sőt, a velük kötött szerződések röviddel azelőttről datálódnak. A zsinat munkájának megkezdése, folyamatossága, és a narbonnei egyezmény, a tekintélye csúcsára érkező Zsigmond számára kivételesen kedvező nemzetközi politikai hátteret biztosított: a tekintélyes közvetítő tevékenysége további fontos utazásokat tételezett föl és döntően három lényeges helyszínen — Párizsban, Londonban és Calais-ban — zajlott, s a már említett canterburyi egyezmény létrehozásához, és valójában a francia fél semlegesítéséhez vezetett.64 Zsigmond császár párizsi és londoni útja a korabeli francia historiográfia egyik legrészletesebb, legalaposabban dokumentált és legsokoldalúbban megítélt magyar vonatkozású fejezetének tekinthető, és ennek van a legjelentősebb „utóélete" ez az akció váltotta ki a legtöbb vitát is. Ezúttal azokat a szövegeket válogattuk össze és mutatjuk be, amelyek Zsigmond párizsi és londoni tartózkodásával kapcsolatosak, s 64 V ö.: Fejér, G.: Codex diplomaticvs Hungáriáé ecclesiasticvs ac civilis, Budae, 1842., X/5., 479-481., Calendar of the Close Rolls preserved in the Public Record Office, Henry IV (1404-1403), London, 1932, 279., Jacob, 161-162., Vickers, 358-359., D'Avout, 51-55., Áldásy, Zsigmond király..., 52, 92-93., Altmann, reg.: 1887, 1888, 1890e, 1980 fghikl. Zsigmond kíséretére és benne a magyar részvételre vonatkozóan lásd Schönherr, 506-526., Zsigmond külpolitikájának megvalósítóiról Mályusz, Zsigmond király..., 80-83., Engel, MZSKK, 114-130., Zsigmond báróinak szerepére Uo., 405-458. Kíséretével kapcsolatban tudjuk, hogy viszonylag jelentős „tömeget" mozgatott, hiszen pl. Zsigmond Ferdinándtól 1500 lovas átvonulására kért „salvus conductus"-t. Narbonne-i és perpignani tárgyalásaira lásd Áldásy A.: im., 9-11, 53-56, 62-88, a szerződésre 94-99, 97-112., a Zsigmonddal utazó főurak dokumentumaira Uő.: Rozgonyi István levele Zsigmond király perpignani tartózkodásáról, in „Tört. Tár", Bp. 1900., Uő., Rozgonyi István levele Párizsból 1416 március 14-ről, „Tört. Tár", Új folyam, 2., Bp., 1902., pp. 575-577. a nemzetközi kapcsolatoknak a magyar kancellári fejlődését is befolyásoló szerepére Bónis Gy.: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon, Bp., 1971, 100-114. A Párizs-London-Calais tárgyalássorozat végeredményének egyetlen hivatalos dokumentuma van, a canterbuiy-i egyezmény, melynek szövegét Thomas Walsingham átmásolta a krónikájába: Thomas Walsingham: Cronica Monasterii S. Albani. História Anglicana, kiadva H. T. Riely.: Chronica Monasterii S. Albani II. in: „Rerum Britannicarum Medii Aevi Scriptores", London, 1864., 471-472, továbbá Fejér, im.,X./ 5., 652-662.
