Századok – 1998
Tanulmányok - Csernus Sándor: Zsigmond és a Hunyadiak a francia történetírásban I/47
ZSIGMOND ÉS A HUNYADIAK A FRANCIA TÖRTÉNETÍRÁSBAN 69 A háború újabb szakaszának nyitányán már jól látható volt, hogy számos területen az angolok javára billen a mérleg nyelve. A Franciaországban szemben álló pártok örökölték ugyan a korábbi időszakban minden téren igen aktív francia külpolitika stílusát, irányait és törekvéseit, de azt döntően saját érdekükben kívánták kiaknázni, lépéseiket a külpolitikában is a kölcsönös szembenállás vezette. Bonyolította ezt a helyzetet, hogy a lényegesnek tekintett európai problémákat illetően nem egyszerűen csak képviselték és deklarálták szembenállásukat, hanem egy hagyományos vonal és egy újabb, modernebb vagy esetleg a pillanatnyi érdekek által diktált attitűd között kellett lavírozniuk. A konfliktus kiéleződése során a nagy tét valójában már nem, vagy nemcsak a százéves háború lassan „ködbe vesző" kezdetei által megfogalmazott (és az azóta a hosszantartó konfliktusra rárakódott) problémák voltak, hanem Nyugat-Európa térképének valódi újrarajzolása, egy új állam — Burgundia — létrejöttének problémája lett. A részletesebb elemzésből kiderül, hogy végső soron valamennyi környező hatalmi tényező távlati érdekeit sértette egy flandriai méretű gazdasági potenciállal rendelkező dinamikus és extenzív államalakulat létrejötte.62 A helyzetet Zsigmond párizsi útjának idejére tragikusan leegyszerűsítette a háborús tevékenység megindulása és a már szinte „menetrendszerűen" ismét bekövetkezett nagy francia vereségek (Harfleurnél és Azincourt-nál),6 3 melynek eredményeképp az armagnac—bourguignon ellentét a végletekig kiéleződött, s a burgundi hercegnek nem nagyon maradt más választása (noha számos rokona és alattvalója harcolt ban véve a Francia Királyság szerepének átmeneti visszaszorulását eredményezte a nemzetközi politikában. Ugyanakkor pedig az angol háború kiújulásával (mely a franciák számára katasztrofális meglepetéseket tartogatott), amikor minden probléma az angol-francia konfliktus összefüggésében vetődött fel, az a veszély fenyegetett, hogy valamelyik csoport végül ki fogja szolgáltatni az angoloknak az országot. A korszakra újabban lásd Favier, Le temps..., 259-312, 313-338, 339-365., Demurger, A.: Temps de crises, temps d'espoirs (XIV-XV sz.) Novelle hist, de la France Médiévale 5, Points. Histoire, Paris, 1990, 63-90, 91-103., Autrand, 384-424, 425-500, 524-565., Schnerb, В.: Les Armagnacs et les Bourguignons: la maudite guerre, Paris, 1988. 62 Zsigmondnak egyébként mindkét francia párttal volt érdekközössége, hagyományosabb együttműködése az orléans-i párttal alakult ki. Ugyanakkor mindaz, amiért a nemzetközi politika porondján föllépett, döntően a burgundiakkal való kooperációra kellett, hogy sarkallja... Csernus, A nemzetközi..., 12-14. A Zsigmondi nagypolitikába szervesen illő közvetítési akciót a külföldi és a hazai átfogóbb feldolgozások (ha egyáltalán említik) néhány kivételtől eltekintve (köztük Aldásy, Gábriel, Mályusz) többnyire csak tényként közlik, illetve annak sikertelenségét, esetleg Zsigmond pálfordulását említik meg. Aldásy A.: Zsigmond király és Spanyolország, Bp., 1927., 6-11, 51-53, 95-106., Gabriel, Les rapports..., 35-67., Mályusz, Zsigmond király..., 77-81., Lenz, M.: König Sigismunds und Heinrich der Fünfte von England. Ein Beitrag zur Geschichte der Zeit des Konstanzer Konzils, Berlin, 1874., Gierth, W: Die Vermittlungsversuche Kaiser Sigismunds zwischen Frankreich und England, 1416, Halle, 1895., Galesloot, L.: Revendication du duché de Brabant par l'Empereur Sigismond 1413-1437, Bulletin de la Com. Roy. de l'Hist. de Belgique, 4e sér. Bruxelles, 5. (1878) 437-470. Lacaze, Y.: Philippe le Bon et le problème hussite: un projet de croiasade bourguignon en 1428-29., RH. n° 241., (1969), 69-99., Jacob, E. F.: The Fifteeenth Century (1399-1485), The Oxford History of England (ed by G. Clark), VI., Oxford, 1961, 161-167., D'Avout, J.: La querelle des Armagnacs et des Bourguignons, Histoire d'une crise d'autorité, La suite des temps 9., Paris, 1943., 51-55, 241-247., UyUebrouck, 100-110., Pirenne, H.: Histoire de Belgique des origines à nos jours, I. La renaissance du Livre, Bruxelles, év п., 369-374., Coville, 364-370. 63 Harfleurnél 1415. augusztus-szeptemberében voltak éles harcok, Azincourt-nál pedig 1415. október 25-én valóságos katasztrófa következett be. Coville, TV/1., 364-370., Favier, La guerre..., 437-443.
