Századok – 1998

Történeti irodalom - Fischer Ferenc: A megosztott világ történelmi-politikai atlasza 1941–1991 (Ism.: Nagy László) III/750

TÖRTÉNETI IRODALOM 751 Szemléletesen tükrözi Fischer Ferenc műve az elemzés tárgyát képező öt évtized lényegi tartalmát, a bipoláris szembenállást és annak periódusait: az „első antagonisztikus kooperációt" (1941-47), ezen belül a világháború globális összefüggéseit, majd a nagyhatalmi kapcsolatrendszer 1945 utáni gyors átrendeződését, a „klasszikus hidegháborút" (1947-62), a bipoláris szembenállás globális hatalmi viszonyait, az első, a második és a harmadik „világ" közötti viszonyrendszert, a katonai szembenállás legfontosabb dimenzióit, az „első kooperatív konfrontáció" időszakát (1962-69), tehát az enyhülés viszonylagos térnyerését, a szovjet-amerikai stratégiai egyensúly (paritás) kialakulását és ennek tudatosulását a politikai vezetők gondolkodásában, a „második antagonisztikus kooperáció", az enyhülés éveit (1969-75), vagyis az enyhülés tényleges térnyerését, a tárgyalásokat és a — két- vagy többoldalú — fegyverzet-korlátozási megállapodásokat, a „második kooperatív konfrontációt", az enyhülés megtorpanását (1975-79), a „kis hidegháború" időszakát (1979-85), ezen belül a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök problematikáját, a szovjet-amerikai tárgyalások átmeneti kudarcát, a „harmadik antagonisztikus kooperációt" (1985-89), vagyis az enyhülés elemeinek újabb felülkerekedését, egyidejűleg pedig a Szovjetunió kifulladását a versenyben, a bipoláris világrend megszűnését (1989-91), a kelet-közép-európai változásokat, a keleti tömb széthullását, majd a Szovjetunió felbomlását. Az atlasz utolsó harmada mintegy háttérinformációt szolgáltat a politikai viszonyok jobb megértéséhez, olyan témákat tár az olvasó elé, mint a világ társadalmi összterméke és annak megoszlása, Japán és általában a Csendes-óceáni térség gazdasági súlyának alakulása, a világkereskedelmi rendszer viszonyai, az olaj szerepe a világgazdaságban, az egyenlőtlen gazdasági csere folyamata és következményei stb. Hasonló áttekintő elemek találhatók az atlasz más oldalain is, ezek közül különösen figyelemreméltó a kelet-nyugati (szovjet-amerikai) kapcsolatok rendszerének „sűrített" bemutatása, a konfrontáció és kooperáció mérlegének megvonása (13-15. oldal). Nem kevésbé érdekes a tudományos, illetve haditechnikai mérföldkövek bemutatása (12. oldal), a Hold meghódításának története (26-27. oldal) vagy az Észak-Dél kapcsolatok alakulásának kronológiája (16. oldal). A szerzőnek bevallott célja, hogy geopolitikai és geostratégiai megközelítésben — mintegy bipoláris szemüvegen át nézve — elemezze a fél évszázadnyi történelmet, ami már önmagában is újszerűséget kölcsönöz az atlasznak. Ebbe a keretbe illeszthető, hogy az általánosan elfogadott keletnyugati kapcsolatrendszert kiegészíti az észak-déli törésvonalak bemutatásával. A szerző másik bevallott célja, hogy hozzászoktassa a magyar olvasót: Európa-centrikus (sőt Közép-Európa-centrikus) világképünk egyszerűen nem alkalmas az eligazodásra a világméretű összefüggésekben. Ez utóbbi célt szolgálja a térképek egy részének szokatlan tájolása (például a poláris vetület alkalmazása), az a kényszer, hogy az adott szituációt a mindenkori főszereplő szemszögéből értelmezzük. Az atlasz erényei között említem a vitathatatlan objektivitást, a szerző — kutatóhoz, tudóshoz illő — tartózkodását a politikai állásfoglalástól. Ebből az alapállásból következik az atlasz kiegyensúlyozottsága. Az összegyűjtött hatalmas anyag jól tükrözi, hogy mennyire szimmetrikusnak bizonyult a bipoláris struktúra, mennyire hasonló módon „reagálta le" a két szembenálló fél a bipolaritás egyes összefüggéseit (a nukleáris eszközök felhalmozását, a tárgyalási pozíciók alakulását, a csúcstalálkozókat stb.). A szerző — joggal — úgy véli, hogy a tények önmagukért beszélnek, az olvasó dolga, hogy levonja a következtetéseket. Figyelemreméltóak az ismeretközlésnek az atlaszban alkalmazott módszerei. Az alapvető ismeretközvetítő elem a térkép, amelyet csupán kiegészít a táblázat, a grafikon és a szűkszavú szöveges ismertetés (amely sok esetben a témába vágó idézetekre támaszkodik), valamint a karikatúra. Ez az újszerű megközelítés, az ismeretközlő, információ-hordozó elemek szokatlan aránya és kapcsolatrendszere arra ösztönzi a könyv összeállítóit, hogy rengeteg információt zsúfoljanak bele egy-egy térképbe és a körülötte kialakított képi és szöveges anyagba. Az érdeklődő olvasót viszont arra inspirálja az alkalmazott megoldás, hogy fokról fokra elmélyüljön az ismeretek tengerében. Az első rápillantás csak egy benyomást ad: a cím utal arra, hogy miről van szó, a térkép pedig mutatja az alapvető összefüggéseket vagy arányokat. Az ismeretanyag mélysége csak lassan bontakozik ki az egyes oldalakon elhelyezett adathalmazból. Lebilincselő játék felfedezni az információ új és új szintjeit.